Ha az ember színházba megy, vagy akár csak moziba, elvárja, hogy embertársai hagyják békén. Ugyanígy van ez akkor is, ha nem színházba, "csak" gyerekelőadásra mész. (És ez rád és a gyerekedre egyaránt vonatkozik.)
Szuper színielőadáson voltunk a hétvégén a gyerekkel. Interaktív mesejátszóház, egy előadás, amelyben a gyerek is szerepel. Az előadás során a gyerekek együtt játszanak a színészekkel, és úgy teljes az illúzió, hogy közben végig tudják, ez csak egy mese.
Az illúzió persze sérül, ha a színpad közepén egy jófej anyuka éppen a kisebbik gyerekét szoptatja.
Persze ez nem az operaház, de tényleg: mikor máskor tanulja meg a gyerek, hogyan működik a társas együttélés, ha a szülő ilyen helyzetben nem mutat példát?! Ahelyett, hogy a megjelent szülők a körben elhelyezett székekre ültek volna, leültek a színpad (nem emelvény, de játszós tér) közepére. Ahelyett, hogy meghúzódtak volna, hogy a saját (!) gyerekeiknek és a játéknak teret adjanak, ők mindenütt ott akartak lenni. Mert gondolom izgatta őket, mi lesz a királylánnyal, és nem láttak rá jól oldalról.
De ami a legidegesítőbb volt, az az, amikor a gyereknél gurul el a gyógyszer és mondjuk püföli az egyik színészt, és anya/apa rá sem szól. Mit gondol, az árban benne van a színész veretési díja? Vagy a veszélyességi pótlék? Miért nem lehet rászólni a gyerekre? Lássuk be, ilyen helyzetben, ez egyértelmű, mindig a szülő a felelős a gyerek tetteiért is. Hát nem lenne jobb neki is leállítani a gyerekét, kicsit lenyugtatni, ahelyett, hogy hagyja vadulni, és ezzel azt, hogy az összes többi gyereknek elrontja a játékát?
Nem hiszem, hogy ezek az emberek ezt nem látják. Hiszen ott áll a gyerek mellett, de legfeljebb 4-5 méterre tőle. Hát akkor miről van szó? Ez a nagy nevelési elvük, a szociopata liberalizmus? Ezt tanulták, hogy majd így nevelünk egészségesen önző gyereket, aki tojik mindenki más fejére, és bizonyára sikeres lesz majd az életben? "Nem arról van szó, hogy teszek a gyerekre, csak liberális szellemben nevelem" – na valahonnan innen eredhet egy csomó társadalmi problémánk.
És nevelünk egy nagy rakat leendő sikeres embert, akik majd mind-mind magányosak lesznek. Gratulálok.
