Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Két és fél éves kor körül, amikor a gyereket már elkezdi zavarni az, ha tele van a pelus, megérett az idő arra, hogy elkezdjen a vécére járni.
Tényleg?
Anyáink általában elképednek, amikor megtudják, hogy manapság a pelenkát átlag 3-4 éves korukig hordják a gyerekek, és beindul az amiidőnkbenmásvoltazélet-gramofon. Pedig hát közhely, hogy a mai eldobható tuti pelenkák annyira kényelmesek, hogy a gyerekek nyugodtan tovább hordják, nem hűlnek ki, nem csorognak, és főképp nem válnak akkora hatalmas farnehezékké, amelytől a kicsi már-már menni sem tud... Szóval jobbak, mint 25-30 éve a mosható pelusok voltak, az biztos. Ebben az öngerjesztő folyamatban benne van persze a kor pszichológiája is, Németországban tudományos alapon nem kezdik meg a pelenkáról való leszoktatást 2-2,5 éves kor előtt, mondván, úgyis éretlen még hozzá a kicsi.
De mikor érdemes egyáltalán elkezdeni a dolgot? És hogyan?
Egyértelműen szerencséje van annak, akinek a kritikus időpont (vagyis az, amikor úgy érzi, a gyereke megérett a feladatra) nyárra esik. Zsuzsi ilyen volt: "Június közepén lement Zsiga a nagyihoz egy hétre, és mire én a hétvégén utána mentem, a gyerek többé nem hordott pelenkát. Máig nem értem, anyu ezt hogyan csinálta." Na igen, ez a bazi nagy szerencse esete. És ha nem ilyen egyszerű?
"Én simán hagytam, hogy az ikrek, Zsolti és Zsófi pelenka nélküll, egy szál kisgatyában rohangásszanak a lakásban. És bár volt, hogy ez-az pisis lett, aránylag gyorsan megtanulták, mikor kell menni, és pár hét alatt megedződtek azt illetőleg is, hogy hogyan kell visszatartani a pisit. A nagydolgot pedig mindig úgy időzítettem, hogy reggeli után addig ültek a bilin egymás mellett, amíg meg nem jött. Ebből sem volt soha gondunk szerencsére" – fejtette ki Noémi.
Nelli a bugyipelenkára esküszik. "Pár hónapja Katka magától nekiállt jelezni, hogyha zavarta a pelus. Ezen felbuzdulva vettem felhúzható nadrágpelenkát, amelyiket ő is fel tud húzni, és ha vécére ment volna, magának is tudta csinálni, mostanában ugyanis nagyon önállóskodik, semmilyen segítséget nem akar elfogadni. A nadrágpelenka nekünk nagyon bejött, Katka boldogan szalad mindig a vécére, és mondogatja, hogy ő most már egy nagylány."
Sokan viszont azt mondják, a nadrágpelenkák hátráltatják a leszokást. Elvira óvónő: "valahányszor nadrágpelenkás gyereket kell leszoktatni, az az első, hogy bugyit kérek a gyereknek és abban szoktatom. Míg a pelenkában hetek, sőt, hónapok telnek el mire a kicsi megtanul a vécére játni, bugyiban átlag két nap alatt beszoktak..."
A legtöbb szakértő és dadus ezzel egyetért: ha elkezded a leszoktatást, azt csináld 100%-on: lehetőség szerint ne válaszd a félmegoldást, és vagy bugyit adj a gyerekre, vagy a megszokott pelenkáját, és a tapasztalatok alapján ez nagyban megkönnyíti a leszokást.
És mi van akkor, ha a gyerek nem akar leszokni???
Mert van olyan is. Ilyenkor a legtöbbször lelki okok állnak a háttérben: lehet testvérféltékenység, ovis/bölcsis beszoktatási időszak, szülők kapcsolati problémái, stb. Ilyenkor segíteni kell a kicsinek feldolgozni a problémát, és semiképpen sem szabad erőltetni a dolgot. Legyen ott a bili/wc-szűkítő ahol látja, szokja meg és ne lássa idegen tárgyként, de ha nem akar, ne üljön rá.
A legjobban úgyis te tudod, mi kell a gyereknek: úgyhogy miután meghallgattál ezernyi jótanácsot, döntsd el, szerinted mi lesz a legjobb a kicsinek. Sanszos, hogy nem tévedsz.
