Johanna hasa egyre nagyobb, és bár a görcsökre nincs válasz, a kicsi már mozog, és ez nagyon jó érzés, ráadásul megszületett a szomszéd babája, és rajta gyakorolhatja a csecsemőápolást.
Johanna görcseivel a doki sem tud mit kezdeni, de a kicsi már mozog, és ez nagyon jó érzés, ráadásul megszületett a szomszéd babája, és rajta gyakorolhatja a csecsemőápolást.
A hasam csak nő és nő. Eljutottam oda, hogy a mellem megint kicsinek tűnik. :D Érdekes egyébként, hogy a kosárméretem sokban nem változott, a másik viszont 80-ról 95-re nőtt! Nagyon durva. Ennyit híztam volna hátban? Lehet, hogy nekem oda mennek a kilók.
A rossz hír, hogy továbbra is sokat görcsölök, emiatt állandóan az orvosnál ülök. Azt mondja, ne aggódjak, csak szedjem a brutál mennyiségű magnéziumot (az ajánlott napi adag háromszorosát), és pihenjek. Még a terhestornáról is lemondtam, nem merem csinálni. Sokat van rossz kedvem emiatt, mert nem igazán derül ki, hogy mi okozza ezt a fájdalmat, és a bizonytalanság meglehetősen lehangoló. Lehet, hogy valami tök banális dolog. A doki is csak találgat. Szerinte amíg zárva van a méhszáj, és nincsenek vérzéseim, addig nem lehet nagy a baj. Én pedig nem tehetek mást, mint hiszek neki.
Azért persze alaptermészetemet megerőszakolva, erőltetem a pozitív gondolkodást is, ahogy tudom. De hát sejthetitek, mennyire megy ez nekem... A babó mondjuk szépen mozog (oltári érzés), és ez valamennyire megnyugtat.
Jobb hírek: a szomszédasszonynak megszületett a harmadik porontya is. Azt hallottam, hogy a többedik gyerek már kipotyog az emberből, de azért ezen dobtam egy hátast, sőt intenzíven irigykedni kezdtem. Úgy volt ugyanis, hogy délután fél négykor elkezdte érezni, hogy jön a baba. Laza 40 perc alatt oda is értek a kórházba, háromnegyed ötre pedig kint volt a gyerek. Ezt elhiszitek? Elgondolkodtató azért, hogy mekkora különbség van egy-egy szülés között. Nem tudhatod, neked milyen sorsot szánnak az égiek.
Szóval megkezdődhet a csecsemőápolási tanfolyam, mivel drága szomszédasszonyom volt olyan cuki, hogy felajánlotta, megmutat nekem mindent a gyerekkel kapcsolatban hétről hétre, a köldökcsonk ápolásától a fürdetésig. Már nagyon várom ezeket a napokat, mert szerintem sok-sok bizonytalanságom, félelmem fog elillanni. Gondolom születik majd egy-két jó sztori is, hiszen tudjátok, hogy mennyire értek a gyerekekhez. Például a kakis pelenka problémakörét még mindig nem tudom, hogyan fogom feldolgozni.
Jövő héten megyek szemészetre is, mert anno látásjavító műtétem volt, méghozzá elég nagy dioptriát korrigáltak, és emiatt egyáltalán nem biztos, hogy engednek természetes módon szülni. Kíváncsi vagyok, mit mondanak majd. Aztán meg jön a terheléses cukorvizsgálat, na az még egy élmény lesz. Szóval a pár hét eseménytelenséget sok-sok új élmény követi!
Johanna
