Vegyünk egy szép nagy tököt, egy jó éles kést, és készítsünk mi is töklámpást.
Ellenálltam, sokáig és konokul. De az idén már nem bírtam a nyaggatást és nekiláttam a töklámpás készítésnek.
Ódzkodásom oka főleg arra vezethető vissza, hogy itt, Magyarországon a mindenszentek és a halottak napja egészen mást jelent, mint az angolszász országokban. Mi szép csendben sétálgatunk a temetőben, gyertyát gyújtunk a sírokon, de nem öltözünk mindenféle szellemriasztó maskarába. Vagy legalábbis abban a közegben, ahol én felnőttem, nem volt divat az ilyesmi.
A mostani gyerekek azonban már egy más, nyitottabb világban élnek, a nemzetközi márkák és kulturális termékek akadálytalanul érik el őket. Így lehetséges, hogy – hála a Sam, a tűzoltó című rajzfilmnek – a négyévesem pontos fogalmakkal rendelkezik a töklámpás és az ijesztgetős jelmezek ünnepéről. Reményeim szerint a meséből azt is megjegyezte, hogy a gyertya meg a lámpás nem játék, mert könnyen kigyullad tőle a ház.
A megfelelő, narancssárga tököt pedig egyáltalán nem volt nehéz beszerezni, a zöldségesek is rájöttek az újabb üzleti lehetőségre, és buzgón szállítják a rémgyártáshoz alkalmas alapanyagot. Lámpás készítésére a narancssárga, fej alakú, kicsit hosszúkás és arányos tökök a legalkalmasabbak.
A töklámpás készítése:
A kiválasztott tököt mossuk meg és állítsuk szilárd, sima felületre. Először a felső részéről vágjunk le egy kalaprészt. Ezt egyenes vonal mentén haladva, vagy cikkcakkosan is megtehetjük. A tök vágásához jó éles és hegyes késre van szükség. Éle ne legyen keskeny és hajlékony, inkább rövid és tömzsi, mert így sokkal könnyebb dolgozni a kemény tökhússal.
Emeljük le a levágott felső részt és tegyük félre. Vájjuk ki a magokat és a tökből annyi húst, amennyit csak tudunk. Erre a műveletre a legalkalmasabb egy karalábévájónak elkeresztelt szerszám, de kanállal is dolgozhatunk.
Sajnos ezeknek a narancssárga tököknek a húsa nem annyira finom, mint a sonka alakú tököké, de azért bátran készíthetünk belőle fűszeres levest, pürét. A magokat pedig mossuk le és tegyük félre. Ebből lesz ugyanis a fűszeres, pirított tökmag.
Dolgozzunk tovább a tökkel. Ceruzával rajzoljuk meg, hogy milyen arcot tervezünk neki. Javaslom, hogy kezdetben egyenes vonalakkal próbálkozzunk, mert azt sokkal könnyebb kivágni, mint a hullámos, íves vonalakat. A kivágott formákat távolítsuk el.
Már csak annyi dolgunk marad, hogy egy gyertyát helyezzünk a tök belsejébe, gyújtsuk meg, és tegyük vissza a korábban levágott kalapját is.
Természetesen nemcsak arcot, hanem mindenféle egyéb félelmetes formákat is vághatunk a tökbe ha elég ügyesen bánunk a késsel, akár pókot, denevért és hasonlókat.
A fűszeres tökmaghoz, a megmosott, megszárított magokat forgassuk stílusosan egy-két evőkanál tökmagolajba vagy más natúr olajba. Fűszerezzük kedvünk szerint, sóval, cukorral, chili paprikával, őrölt köménnyel. Terítsük egy tepsibe és kb. 180 fokos sütőben süssük. Nagyjából fél óra múltán lesz szép világosbarna, nem árt ott toporogni és figyelni, meg ne égjen a csemegénk.
