Az Internet sötét oldalával alighanem valamennyien tisztában vagyunk, azzal is, hogy csak pár kattintásnyira van mindenki (aki nem szupervédett munkahelyi védelmi rendszer mögött kuksol) az úgynevezett felnőtt tartalomtól, vagy annál is rosszabbtól.
Akár a gyerekeink is könnyedén elérhetik ezeket, ha nem vagyunk észnél. Elég beírni, hogy „Piroska és a farkas” és előfordulhat, hogy a kereső az első oldalon hozza a „Piroska és Báró Beverneki Kemény Farkas kalandjai” találatot. Sejthető, hogy nem gyerekeknek szánták.
Sajnos nem ez a legnagyobb veszély (a cicisnéni típusúakat legkésőbb tizenkét éves korig úgyis felfedezik maguknak a kölykök, jobb esetben harsány vihogással), sokkal aggasztóbb, hogy az aberráltak, az állatkínzók és a pedofilok is találnak a neten csemegéznivalót, meg aztán nem mindegy, hogy a tizenegy éves Zolika véletlenül pornóra kattint, vagy valamilyen netes chatprogram segítségével maga Zolika (vagy Evelin) válik eme darabok szereplőjévé. Vagy netes zaklatás, adatlopás és effélék áldozatává.
Amíg nem olvastam bele Vujity Trvtko Fertő című könyvébe, nem láttam ezt Magyarországon akkora veszélynek. Talán ez az egyetlen eset, amikor gyerekeink hiányos nyelvtudása hasznos lehet – az efféle oldalak általában a miénknél elterjedtebb világnyelven vannak. A legújabb kutatások, Trvtko könyve és egyes szakmai szervezetek állításai alapján azonban a veszély valós, szülőknek hajmeresztő adatokkal, jó tudni, hogy az érintettek egy része igyekszik is tenni ellene.
A mobiltelefon-szolgáltatók léptek talán elsőnek, európai kezdeményezésre Magyarországon is megszülettek azok az etikai kódexek, amelyek a tartalom osztályozását írják elő, valamint azt, hogy kiskorú bizonyos tartalmakhoz lehetőleg ne férhessen hozzá (ha a huszonéves Pityu tízéves öccse kezébe nyomja a full extrás telefont, az ellen persze minden szolgáltató tehetetlen), a szülőknek pedig lehetősége van arra, hogy korlátozzák a csemete hozzáférését emelt díjas szolgáltatásokhoz (a letiltás ingyenes), a weboldalak közül pedig csak kifejezetten a gyermekeknek ajánlottak listáján szereplők lesznek hozzáférhetőek, ha a szülő ezt így szeretné beállítani.
Netes oldalakra vonatkozóan él a netes, e-mailes és a telefonos bejelentő vonal, elsősorban gyerekpornó-oldalakkal kapcsolatos bejelentést várnak. Ha a hivatkozott oldalak magyarországi szerveren vannak, a CERT Hungary a rendőrséggel karöltve távolítja el – teszi hozzáférhetetlenné ezeket rövid időn belül. Mivel propagandára már nem nagyon jutott pénz, kevesen tudnak az oldalról, így egy kissé felemásra sikerült a jó szándékú kezdeményezés.
Az EU tagállamokban (itthon is) évek óta megrendezik a Biztonságos Internet napját is. A hazai tartalomszolgáltatók közül azok, aki fontosnak tartják az ügyet, márciusban rendeztek konferenciát, a program egyik motorja a sokunk által kedvelt oldal, akik nemcsak kedves dalokat, verseket, videókat kínálnak a kicsiknek, hanem segítséget is a szülőknek és a nagyobbacskáknak, a biztonságos netezést illetően. A március 24-én aláírt Gyermekbarát Internet Charta alapítói vállalják, hogy együttműködnek a Charta céljának minél szélesebb körű megismertetésében, és további partnerek bevonásában, tapasztalataikat rendszeresen megosztják egymással, közreműködnek Magyarország Nemzeti Internetes Gyermekvédelmi Stratégiájának elkészítésében, és konkrét cselekvési tervet dolgoznak ki a stratégia végrehajtására. Az ORFK, a Biztonságos Böngészés Program és az Egyszervolt.hu pedig konferencia-sorozatot indít „Gyermekvédelem a digitális világban” címmel.
Ez mind remek, kár, hogy egyelőre az érintett szülők és gyermekek ezzel az egésszel kevéssé vannak tisztában – magam sem szülőként szereztem tudomást róla. Más országokban más a hozzáállás – egyes skandináv államokban egyszerűen kötelezik a netszolgáltatókat az ismert gyermekpornó-oldalak letiltására (naponta frissített lista alapján, mert a gazok sűrűn vándorolnak szerverről szerverre egzotikus államocskákban, akikkel jogsegély vagy rendőrségi együttműködés kizárva), máshol maguk a szolgáltatók vállaltak szűrést, köztük az amúgy hírhedten liberális Nagy-Britanniában is. Hazánkban erre jelenleg nincs lehetőség, legfeljebb bírói határozat alapján – mire ez megszületik, a gyermekpornó-áldozatok már meglett felnőttek.
Az Európai Unió azonban nemrég tette közzé, hogy egy meglehetősen szigorú irányelvben (nem ajánlások, hanem kötelezően betartandó rendelkezések) rögzíti a gyerekpornográfia elleni harc lépéseit – új elkövetési módok és minimum büntetési tételek, ezen felül felszólítják a tagállamokat, tegyék lehetővé az ismertté vált gyerekpornó-szájtok blokkolását, illetve, ha azok a közösségi államok területén vannak, akkor teljes eltávolításukat.
Néhány elképzelés védelemre, korántsem teljes lista:
- A gyerek mint korlátozott jogú felhasználó bármely számítógépen – sajnos a Windowsok rosszul viselik, néhány program akadozhat, ha nem „rendszergazda” módban futtatjuk őket
- Bizonyos életkor alatt bizony szűrés és tiltás – a mobilszolgáltatók ingyenes gyerekzár programjaitól a böngészők „fehér listára” való állításáig.
- Közösségi oldalak ésszel való használata –nehogy tudatlanságunk miatt a kölyök úgy jelenjen meg ezeken, ahogy mi nagyon nem szeretnénk. Talán ott még nem tartunk, ahol az angolok, a brit távközlési és médiaipar szabályozótestületének, az Ofcomnak a felmérése szerint ugyanis a 8–12 éves otthoni internethasználók egyötöde rendelkezik profillal a Facebookon, de más közösségi oldalakat is rendszeresen látogatnak, hiába, hogy a legtöbb oldal 12-13 éven aluliaknak nem engedélyezi profil létrehozását vagy a szolgáltatás használatát. A kutatások alapján már az ötévesek (!), tehát írni-olvasni nem, vagy alig tudók egy része is közösségioldal-használó, miközben a megkérdezett szülők 83 százaléka válaszolta, hogy tud arról, hogy korhatár alatti gyereke rendszeresen jelen van a számára még tiltott oldalakon. Szerencsére a többség óvatos - csak az ismerősök számára teszi hozzáférhetővé személyes adatait és fotóit. Sovány vigasz.
- Chatprogramok letiltása – sajnos ezek már olyannyira az élet részévé váltak, hogy aligha életszerű megoldás – inkább verjük a gyerek fejébe, hogy idegennel ne álljon szóba, főleg nem név-cím-telefonszám és egyéb adatok megadásával.
- De főleg, beszélgessünk! Még abban az életkorban, amikor a gyerek hajlik rá és hallgat ránk, ha tizenöt éves akkor már alighanem elkéstünk vele. És sose feledjük, ha Zolika vagy Lilike rákattint valami neki nem valóra, arról ritkán sérül tartósan – ha viszont szereplőként látnánk viszont, akkor szülőként nyilván nagyon elszúrtunk valamit. Az kevés, amennyire az állam vagy a netszolgáltató, vagy a tartalomszolgáltató védeni tud minket, sajnos magunknak kell digitális dzsungelharcosnak lennünk.
Szerintetek? Korlátozzátok-e a gyerekek net-vagy mobilhasználatát, chatprogramokat, emelt díjas SMS szolgáltatásokat, hogy a nekik nem való tartalmaktól megvédjétek őket? Egyáltalán, miktől szeretnétek leginkább megvédeni őket? Vagy egyszerűen bizonyos életkor alatt se net, se mobiltelefon?
Gyerekbarát Charta és konferenciaprogram:
http://egyszervolt.hu/gyermekvedelem/
Mobilos etikai kódexek:
http://www.gsmeurope.org/documents/eu_codes/hungary.pdf
www.t-mobile.hu/.../emelt_dijas_szolgaltatasok_etikai_kodex.doc (mindhárom szolgáltató közös dokumentuma)
Az EU-s és magyar Biztonságos Internet programról:
http://www.biztonsagosinternet.hu/
http://www.saferinternet.hu/, bejelentések: http://www.saferinternet.hu/kapcsolat
http://www.internethotline.hu/
A Fertő:
http://kulturport.hu/tart/cikk/fa/0/23045/1/ajanlo/Ferto__Szuloknek_kotelezo_Vujity_Tvrtko_uj_konyve
http://www.napvilag.net/irodalom/20080923/vujity_tvrtko_ferto_pedofilia_es_aberracio_magyarorszagon
Brit felmérés a közösségi oldalak használóiról:
http://www.gyermekevek.hu/cikk/akkor_is_ott_vannak_a_facebookon__ha_tilos/index.php
Az EU javaslata a gyermekpornográfia elleni lépésekről:
http://www.eubusiness.com/news-eu/crime-paedophilia.3xh
http://www.eu-un.europa.eu/articles/en/article_9629_en.htm
És az Index nemrég megjelent cikke a Google álláspontjáról:
http://index.hu/tech/2010/03/31/google_a_csaladokra_bizzuk_a_gyermekvedelmet/
