Palkó a jövő héten hat hónapos lesz, és ezzel kapcsolatban hirtelen mindenki rettentő izgatott lett a családi és a jelenleg anyaként funkcionáló barátnői körökben. Ez a dátum ugyanis szoros kapcsolatban van Palkó emésztőrendszerével, alul is meg felül is, új fejezetet nyitva a “Problémák és parák” című bestsellerben.
Emlékszem, pár héttel ezelőtt, egy kisebb tejpara napjai alatt milyen vágyakozva gondoltam erre a dátumra. Milyen jó is lesz, amikor már nem csak rajtam múlik majd, kerül-e valami a gyerek hasába, nem kell folyton vigyázni, hogy eleget aludjak, eleget igyak, nem lesz rajtam ez a kényszeres “ha nem eszem sok húst és tésztát, nem lesz tejem” érzés, és a Laktoherb ízét is elfelejthetem – talán most már – örökre. Szinte számoltam a napokat, heteket, és minél közelebb kerültünk a hatodik hónaphoz, valahogy annál felszabadultabbnak éreztem magam.
Ám mióta mindenki azt pedzegeti, hogy mikor adok már neki végre almát, és mit adok neki először, almát, krumplit, esetleg rizspépet, ja, de rizspépet nehogy adjak neki, legalábbis tápszerrel ne, az mégis tehéntejből van, ha tudsz szoptatni, minek, az alma meg nem elég tápláló, hülyeség azzal kezdeni, és ugye nem a hiperből veszed a cuccot, mert az persze nem helyes – és így aztán sosem lesz belőled bezzeganya –, szóval azóta nem nézek olyan megkönnyebbüléssel az elkövetkező hónapok elé. Pedig így a harmadik gyereknél már nem kellene annyira mellre szívni az okos(kodó) tanácsokat, bőséges tapasztalatom van, jó is, rossz is, és ha mindezek mellett képes vagyok csukott szemmel átlapozni a brit tudósok legújabb eredményeit és véleményét a hozzátáplálásról, akkor talán el sem szúrhatom a dolgot.
Legalábbis annyira biztosan nem, ahogyan Lackónál sikerült, Hollandiában, ahol hiába volt tejem, és hiába volt Lackó elégedett kisbaba, a védőnő mindig szekált a súlyával. Végül aztán rávett, hogy kezdjem el a hozzátáplálást már öt hónapos korban. Nem igazán sikerült. Lackót kirázta a hideg az almától, kiköpködte a krumplit, és a rizspép sem jött be neki. Én hülye, meg még el is meséltem ezeket a védőnőnek, aki ezután nagyot legyintve lesöpörte az asztalról az összes aggályomat, és mint a hatos kockát, úgy vágta ki nekem az asztalra az üdvözítő megoldást, a mandarint. Mert abban cukor is van, vitamin is, és nyugodtan adjam, higgyem el, bármivel kezdhetem a hozzátáplálást, ami a gyereknek ízlik. Bedőltem, megvettem, és tényleg, Lackó szépen meg is ette. Figyeltem a kakit, a gyereket, semmi különös. Aztán az apja este a fürdetésnél odahívott, hogy nézzem csak, milyen fura száraz foltok vannak itt-ott Lackó testén. Nem fogtam gyanút, jól bekentük testápolóval, aztán annyi. Gondoltam én egészen másnapig. Mert miután másnap délben megint kapott egy kis mandarint, estére úgy tele lett száraz foltokkal, hogy ihaj. Csak úgy lángoltak a foltok a fürdővízben, a gyerek végigüvöltötte az éjszakát, másnap lélekszakadva rohantam vele az orvoshoz. Kiderült, hogy Lackó ekcémás lett, és azért üvölt, mert nagyon viszket a bőre. Van allergia a családban? Ja, hogy a kedves szülőknél is? Igen, hát akkor nincs is min csodálkozni. Kenőcs-hegyek, ne fürdessük minden este, és ami a legfontosabb, zárjuk el előle a mandarint, várjuk csak ki azt a hat hónapot, sőt, ha lehet, húzzuk a kizárólagos szoptatást kicsit tovább is.
Így is lett. Lackó viszonylag hamar rendbejött, de sajnos az ekcémája nem múlt el teljesen, nem úgy néz ki, hogy valaha is kinövi. Karbantartható, és csak néhány kis folt erejéig látszik, főleg télen, de továbbra sem ehet citrusféléket. Ezek után persze Micinél már extra óvatos voltam, mindent jóval idősebben etettem vele a javasoltnál, és egyelőre semmi gondunk. Persze tudom, hogy ez azért szerencse is, és egyáltalán, még bármi lehet, hiszen az allergia főleg hajlam kérdése. Keresztlányomról például nyolc évesen derült ki, hogy lisztérzékeny. A férjem hároméves unokaöccséről pedig pár hónapja állapították meg, hogy tej-, tojás- és szójaallergiája van. Pedig mindkettő a babatáblázatok szerint kapta a betevőjét.
Szóval jön a hatodik hónap, és én tudom, hogy hozzá kell táplálni, mert az anyatej lassan nem lesz elég, de szívem szerint még várnék néhány hetet. Azt hiszem, fogok is. Egyrészt, mert most elég jól állunk tejügyileg, másrészt, mert tudom, hogy ahogy belépünk a hatodik hónapba, és meglesz a “megcselekedtem amit megkövetelt a haza” fílingem, a rám szálló nyugalomtól még több tejem lesz.
És legyünk csak őszinték. Lelkileg sem könnyű a hozzátáplálás. Mert ez egyben az elválasztás kezdete is.
Panzej
