Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Valami nem stimmel. Visszanézek a gyerekre, aki épp elalvóban van, hasal a nyulas párnáján.
Valami nem stimmel. Visszanézek a gyerekre, aki épp elalvóban van, hasal a nyulas párnáján. Kezd kúszni az ereimben egy rossz érzés. Aztán pakolászok tovább, de fél szemmel őt lesem. Megint! Ráng a lába, jézusom. A válla is meg-megrándul, szabálytalanul, néhány másodpercenként. Azonnal leesik, hogy ez nem a szokásos kis laza, alvós hadonászás, inkább görcsös. Hozzáérek a homlokához, tűzforró. Péntek este van, 9 óra múlt. Rohanok ki az udvarra, hívom az apját, nézze meg ő is. Meg se várom, vissza a gép elé, már ütöm is a keresőbe: lázgörcs. „Olyan rázkódás, amit láz, vagy a megemelkedett testhőmérséklet okozhat." Ez az, helyben vagyunk. Mindjárt kétéves, volt már lázas, de ilyet még nem tapasztaltam. Olvasom tovább a tájékoztatót: „Nagyon ijesztőnek nézhet (nézhet?? néz!!) ki egy lázgörcs roham, de ártalmatlan." (Jaj, istenem!! ) folyt.: „Általában rövid ideig tartanak és nem okoznak agykárosodást. A problémák akkor adódnak, ha a roham huzamosabb ideig tart és a gyermek nincs kezelve." – és így tovább.
Szegény sírdogált a kádban, én meg azt mondtam neki, jaj, ne bőgj már, tudom, hogy fáradt vagy, itt a kakaód, párnád, és alszol is, jó? Még hogy ne bőgjön, mekkora fasz vagyok, hát beteg. Ülök mellette, a kicsi is nyekereg már, de most várnia kell. Keltsem fel? Meg kéne mérni a lázát, itatni és kúpot adni. Apja bevackol mellé, hóna alá varázsol egy lázmérőt. Már prüntyög is, 39'. Remek. Mi lehet vele, úristen? Pörögnek a képek az elmúlt napokról. Gyerek az esőben rohangál. Gyerekről a harmadik vizes zoknit veszem le tíz perc alatt. Gyerek hasán néhány pötty. Gyerek a kutya vödréből iszik. Gyerek elkapja a macskát, és ráfekszik, arc az arcon. Gyerekből kullancsot szedünk. Jaj, istenem. A kullancs, mit is okozhat?
Agyhártyagyulladást? A kedves próbál leállítani, az egy hétig lappang, még csak tegnap volt. Nem győz meg. Google. Tünetek elemzése következik. Magas láz - stimmel; bőrbevérzés - jaj, azok a pöttyök mik???!!; Tarkókötöttség, fényérzékenység - alszik, nem tudom; álmatlanság vagy aluszékonyság- este 9 után mindig aluszékony; gyereknél sírás, bizonytalan járás - stimmel, de ha nagyon fáradt, akkor is ez van; hányinger, hányás - nem volt, de ez sovány vigasz. Egyre idegesebb vagyok.
Mit lehet tenni? Gyerekorvosunk mobilon - tündéri nő, neki is vannak gyerekei, megértené. De nincs pofám. Akkor marad az ügyelet. Fiatal, enervált férfihang szól bele a telefonba. Zaklatott monológomat egy-egy fáradt ühümmel veszi tudomásul. A János kórházat emlegeti. Kijöhet éppen, ha ez engem megnyugtat, mondja végül lassan. De diagnosztizálni nem fog. Jó, megköszönöm a tájékoztatást, bontom a vonalat. Nem, nem nyugtatna meg, ha kijönne, azért, hogy ketten nézzük?? Olvasok tovább: „ ... a beteg állapota rettentő gyorsan romlik. Órák alatt hihetetlen rosszabbodás állhat be, képes akár eszméletét is veszíteni. Egy kis hőemelkedésből és rossz közérzetből néhány óra alatt heves láz, hányás, teljes tudati zavartság is kialakulhat."
Néhány óra??!! .... Csendes őrültként állok fel a géptől. Gyerekorvost hívom, már van pofám. Üzenetrögzítő közli a szabadság intervallumát. Hát persze. No, akkor? Kórház? Verziók: vezet a kedves – ittas vezetés; vezetek én - az egész család elpusztul közlekedési balesetben. Vagy megkérünk valakit. Vagy mentő. De mi van, ha tényleg csak megfázott? Vagy jön a foga?
Kinn ugat a kutya. Dia, mondja a gyerek csukott szemmel. Megkönnyebbülök, akkor tudatzavar kilőve, képben van. Bokáig mászkált a vízben, mondja a kedves, mit vársz? Holnap majd bevisszük valahova. Magához öleli a kis testet, és már alszanak is. Ez nem normális, gondolom magamban. Mikor én már attól félek, hogy a kicsi is elkapja, és mind a ketten... mi van, ha a holnap reggel már késő??!! Erőnek erejével lehiggasztom magam. Jó, akkor maradunk, egyelőre. A kicsi úgyis éjfélig szopik, addig meg szemmel tartom minden rezzenését.
macskaszem
