Egyre több a cukorbeteg gyerek, 2020-ra megkétszereződhet az ötévesnél fiatalabb cukorbetegek száma.
Egy európai felmérés szerint egyre több a cukorbeteg gyerek, és ha a jelenlegi tendencia később is így folytatódik, akkor 2020-ra nagyjából megkétszereződhet az ötévesnél fiatalabb cukorbetegek száma.
A The Lancet című lap legfrissebb számában megjelent adatok azt jelzik, hogy évente átlagosan 3,9 százalékkal növekszik a cukorbetegség gyermekkorban gyakoribb fajtájának, az úgynevezett 1-es típusú diabétesznek az aránya. A legkisebbek körében tapasztalható a legmeredekebb - évente 5,4 százalékos - növekedés, ami azt jelenti, hogy 2020-ra nagyjából kétszer annyi ötévesnél fiatalabb cukorbeteg apróság él majd közöttünk, mint 2005-ben. Nem jobb a helyzet a nagyobbaknál sem, az 5-9 éves korosztályban ugyanis 4,3 százalékos, a 10 és 14 év közöttiek csoportjában pedig 2,9 százalékos növekedést prognosztizálnak. Míg 2005-ben összesen nagyjából 15 ezer európai gyerekről derült ki, hogy cukorbetegségben szenved, addig 2020-ra 24400 új esetről szól az előrejelzés.
A fenti következtetéseket az EURODIAB regiszter 1989 és 2003 közötti adatai alapján vonták le, melyet 1988-ban hoztak létre a gyermekkori 1-es típusú cukorbetegség gyakoriságának földrajzi régiók szerinti nyomonkövetésére. A mostani elemzés 17 európai országra - köztük hazánkra - terjedt ki; Magyarország részéről a pécsi gyermekklinika munkatársai vettek részt a kutatásban, 18 megyére vonatkozó adatokkal. A konkrét számadatok szerint Finnország áll a legrosszabbul a cukorbeteg gyerekek számát tekintve, a legkisebb érték pedig Lengyelország neve mellett áll; Magyarország helyzete e szempontból közepesnek tekinthető.
(A helyzet jobb megértéséhez röviden közbevetve annyit érdemes tudni, hogy az 1-es típusú cukorbetegség oka a hasnyálmirigy inzulintermelő sejteinek pusztulása, melynek okaként autoimmun folyamatokat feltételeznek. Ez azt jelenti, hogy a szervezet védekező rendszere idegen „betolakodóként" azonosítja a saját sejteket is, ezért minden erejét mozgósítja, hogy elpusztítsa azokat. Bár a felnőttkori eseteket is idevéve az 1-es típus csak nagyjából 10 százalékot tesz ki, gyermekkorban mégis messze ez a gyakoribb forma. A gyermekkori cukorbetegség pedig azért érdemel nagy - talán még a felnőttek betegségénél is nagyobb - figyelmet, mert egyrészt általában igen komoly, a cukoranyagcsere teljes felborulására utaló tünetekkel hívja fel magára először az addig mit sem sejtő szülők figyelmét, másrészt gyermekkori cukorbetegségben nagyobb az esély a késői érrendszeri és egyéb szövődmények megjelenésére - hiszen minél fiatalabb korban kezdődik a betegség, annál hosszabb idő áll rendelkezésre ezek kialakulására.
A jelenség okait illetően több feltételezés is felmerült. Az egyes európai országok között akár tízszeres eltérések is mutatkoznak, ami nem magyarázható pusztán genetikai okokkal. Ehelyett inkább a környezeti tényezők változásának tulajdonítják mind az egyes országok közötti különbségeket, mint a cukorbeteg gyerekek számának folyamatos növekedését. Felvetették például, hogy a gyermekszülés későbbi életkorra tolódása és - részben ezzel is összefüggésben - a császármetszések nagyobb aránya lehet felelős az 1-es típusú cukorbetegség gyakoribbá válásáért. A cikk belfasti társszerzője, Christopher Patterson szerint a császármetszés 20 százalékkal növeli a kockázatot. Véleménye szerint valószínűleg nem javít a helyzeten, ha a csecsemő túlságosan gyorsan és sokat gyarapszik az első évben, jó hír ugyanakkor, hogy a szoptatás védelmet nyújt a cukorbetegség ellen (is). Emellett elképzelhető, hogy az immunrendszer fejlődését megzavaró más okok is közrejátszhatnak a betegség létrejöttében, így történhet meg, hogy a szervezet védekező rendszere önmaga ellen fordul.
