Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A kutatók egyértelműen a csapvizet ajánlják, hiszen így nemcsak a szervezetünket kíméljük a fölös energiabeviteltől, hanem a pénztárcánkat is a felesleges kiadásoktól.
Aki Nobel-díjra esélyes tudományos megállapításokat vár minden Poronty-poszttól, annak előre szólok, hogy itt és most hagyja abba az olvasást, mert a végkövetkeztetés nagyjából annyi lesz, hogy a víz kevesebb kalóriát tartalmaz, mint a cukrozott italok. Aki viszont szívesen megismerkedik a részletekkel is, annak talán tudok érdekességekkel szolgálni.
A téma tehát, hogy mit igyon a gyerek. Naná, hogy mindenki rögtön rávágja, hogy bármit, csak ne agyoncukrozott löttyöket, ehhez nem kell brit - sőt brittt - tudósnak lenni. Az Archives of Pediatrics & Adolescent Medicine áprilisi számában megjelent felmérés nem is a fenti magvas gondolat megerősítésére indult, hanem inkább azt számolgatták, pontosan mennyit is jelent kilókban és kalóriákban, ha kóla helyett víz kerül a pohárba.
Elöljáróban néhány elgondolkodtató adat a cikkből (a cikk és így az adatok is az Egyesült Államokból származnak, de szerintem nálunk is hasonló lehet a helyzet): 2001-ben csaknem két és félszer több üdítőital fogyott, mint negyedszázaddal korábban, ezzel együtt (és nyilván részben ennek következményeként is) a gyerekek (2-11 évesek) körében megkétszereződött, a serdülők (12-19 évesek) körében pedig megháromszorozódott az elhízottak aránya.
A felmérés szerint a 2 és 19 év közötti korosztály 90 százaléka napi rendszerességgel fogyaszt cukrozott italokat (amibe beletartozik a cukorral édesített tea is), mégpedig olyan mennyiségben, hogy az ilyen felesleges luxuskalóriák adják a napi energiabevitel több mint 10 százalékát! Érdekes adat, hogy a gyerekek válaszai alapján úgy tűnik, hogy otthon fogyasztják a legtöbb cukros italt (a teljes mennyiség 70 százalékát), ami azért érdemel említést, mert - különösen egy bizonyos életkor előtt - azért mégse a gyerek autózik el a szupermarketbe a több liternyi kóláért, hanem azt bizony egy felnőtt (tipikusan a szülő) választja ki, emeli le az üzlet polcáról és szállítja haza.
A megkérdezett gyerekek és fiatalok, illetve a legkisebbek esetében a szülők két különböző napon listát állítottak össze arról, hogy az adott időszakban pontosan mit és mennyit ettek és ittak. Mindezek alapján kiderült, hogy naponta átlagosan 235 kalóriával lehetne csökkenteni az energiabevitelt pusztán azzal, ha nem cukrozott italokkal oltanák szomjukat. Ami azért lenne jó, mert egy teljesen átlagos 15 éves fiú 30 perces kocogással dolgozhatná le azt az energiát, amit egyetlen doboz üdítőitallal bevisz a szervezetébe, Mondom, dolgozhatná le. De a tapasztalat szerint a többség nem teszi, így aztán az energiafelhasználás növelése helyett marad az energiabevitel csökkentése a többletkilók elleni harcban.
Na igen, de ha nem ezzel, akkor mivel? - merült fel a következő kérdés. Kézenfekvő megoldásként kínálkozik a tej, ami a kalóriák szempontjából rossz választás, mert az üdítőital átlagosan 106 kalóriájával szemben 169 kalória (még a zsírszegény változat esetében is 144 kalória) van egy-egy pohárban, de a kutatók szerint még ez is sokkal jobb megoldás, hiszen az üdítőitalok üres kalóriái helyett értékes tápanyagokat tartalmaz, amire a fejlődő szervezetnek szüksége van.
Sokan esküsznek a 100 százalékos (vagy akként hirdetett) gyümölcslevekre. Ezekkel csak az a baj, hogy a „hozzáadott cukrot nem tartalmaz" szlogen nem jelenti egyben azt is, hogy nincs bennük felesleges luxuskalória. Van, méghozzá meglepően sok. Az amerikai kutatóktól elszakadva megnéztem az egyik legnépszerűbb „természetes" narancslé dobozát, eszerint egy átlagos pohárnyi narancslé körülbelül 115 kalóriát tartalmaz, míg a cukrozott kóla „csak" 100 kalóriát, vagyis a felesleges energiabevitelt tekintve az „egészséges" gyümölcslevekkel rosszabbul járunk - és akkor még nem is esett szó a gyümölcslének nevezett ízesített izékről.
Mi tehát a megoldás? Hát persze, hogy a víz. Kérdés persze, honnan származzon a víz. A kutatók egyértelműen a csapvizet ajánlják, hiszen így nemcsak a szervezetünket kíméljük a fölös energiabeviteltől, hanem a pénztárcánkat is a felesleges kiadásoktól. Ó, már hallom is a kórust arról, hogy a vezetékből származó víz micsoda ártalmakkal fenyeget. Mindig érdeklődéssel figyelem, hogy vannak, akik álmukból felébresztve is pontosan elsorolják, milyen káros (sőt mérgező!) anyagok vannak a csapvízben, miközben szent meggyőződéssel hisznek abban, hogy a palackozott víz maga az élet, erő és egészség, amibe aztán sehonnan semmi rossz nem kerülhet. Lehet, hogy a következő poszt témája az lesz, mi minden juthat a jó drágán megvásárolt és fáradságos munkával hazaszállított ásványvízbe pusztán a műanyag palackból, amiből a pohárba töltjük. Egy viszont biztos: az izmokat megacélozza az ivóvizes rekeszek cipelése, amiből egyenesen következik, hogy ily módon nemcsak az energiabevitelt tudjuk csökkenteni, hanem az energiafelhasználást is növelhetjük.
