Hogyan fogadnád, ha kiderülne, hogy kamaszlányod terhes? Ezt a kérdést egy internetes oldalon találtam, „Gyakori kérdések” címszó alatt. Tényleg, hogyan is fogadnám? Egyelőre fogalmam sincs, de egyelőre szerencsére nem is aktuális - és remélem, soha nem is kell majd ezen agyalnom. De hogy gyakori kérdés lenne?
A számok azt mutatják, hogy igen, a probléma gyakori - és sajnos egyre gyakoribb. Az európai országok közül az Egyesült Királyságban a legnagyobb a fiatalkori terhességek aránya. Egy friss felmérés szerint Angliában és Walesben 1991 őta folyamatosan emelkedik a kamaszkori terhességek száma - és ezzel együtt persze egyre több szülő kényszerült arra, hogy ne csak eljátsszon a gondolattal, hanem élesben is elmélyedjen a lehetséges megoldások latolgatásában. Más kérdés, hogy valóban megtette-e mindegyikük.
A nottinghami egyetem nemrégiben nyilvánosságra hozott adatai szerint nem pusztán a fiatalkori terhességek növekvő tendenciája ad okot aggodalomra, hanem sokkal inkább az, hogy az ismételt terhességek - és így értelemszerűen az abortuszok - száma is egyértelműen növekszik. Azt gondolhatnánk, hogy egy véletlen „baleset” még azokat a fiatal lányokat is elgondolkodtatja és körültekintővé teszi, akik korábban nem bajlódtak a fogamzásgátlással, a jelek szerint azonban sajnos nem ez a helyzet, a fiatalkori abortuszt egyre gyakrabban újabb(ak) követi(k). A szakemberek is úgy vélik, hogy sürgősen tenni kell valamit, hiszen a jelek szerint komoly hiányosságok vannak a felvilágosítás és a fiatalkori fogamzásgátlás terén, és a jelenlegi rendszer nyilvánvalóan nem képes igazodni a tizenévesek speciális körülményeihez.
Mi a teendő? Hát persze, hogy a felvilágosítás és a megelőzés. Mikor és hogyan? Erről már igencsak megoszlanak a vélemények, és néhány ötletről már itt is olvashattunk. A szingapúriak például a középiskolában, szerelmes dalok és romantikus filmek elemzésével, az olaszok kilencéves korban, iskolai órákon világosítanák fel a gyerekeket; a helyzet ismeretében pedig egyáltalán nem meglepő, hogy az angolok már az egészen fiataloknál megkezdenék a felkészítést.
A megelőzés mikéntje igen sokféle lehet, más kérdés persze, hogy az elméletben jónak tűnő módszerek a gyakorlatban is megállják-e a helyüket. Az amerikai tinédzserek körében viszonylag nagy népszerűségnek örvendő „szüzességi fogadalomról” például kiderült, hogy gyakorlatilag semmilyen hatása nincs a fiatalkori terhességek és abortuszok számára - pontosabban semmilyen pozitív hatása nincs. A Pediatrics című szaklap januári számában közölt felmérés szerint ugyanis a módszer akár a visszájára is elsülhet, ezzel is növelve a tizenéves terhesek számát.
Az adatok szerint nagyjából azonos arányban kezdtek szexuális életet azok, akik korábban megfogadták, hogy csak az esküvőt követően teszik ezt meg, mint azok, akik nem tettek hasonló fogadalmat. Az előbbi csoportban ugyanakkor jóval többen vannak azok, akik semmilyen módon nem védekeznek a terhesség ellen, ami azt jelzi, hogy a fogadkozás inkább ártott, mint használt. Elgondolkodtató az is, hogy a fogadalomtétel után öt évvel az érintettek 82 százaléka tagadta, hogy valaha is tett volna ilyen ígéretet.
Ez tehát nem tűnik járható útnak. Marad a felvilágosítás, felkészítés. Hogy milyen hatásfokkal? Az Archives of Pediatrics and Adolescent Medicine legfrissebb számában amerikai kutatók számoltak be arról, hogy a HIV-prevenciós programba bevont 15-21 éves lányok 26 százaléka nyilatkozott úgy, hogy az elmúlt két hétben minden alkalommal óvszerrel védekezett. Az ilyen esetek egyharnadában azonban ennek ellentmondani látszott, hogy a hüvelyi váladékból Y kromoszóma jelenlétét sikerült kimutatni, ami csak egyetlen úton kerülhetett oda.
Az ellentmondás lehetséges magyarázataként említik, hogy a fiatalok talán nem minden esetben voltak képesek pontosan felidézni a körülményeket. Előfordulhat, hogy az elvárások ismeretében adtak „társadalmilag elfogadott” választ. Ez akár azt is jelenthetné, hogy a felvilágosítás legalább elméleti síkon elérte célját, a harmadik lehetséges magyarázat azonban könnyen lehűti a lelkesedést: eszerint ugyanis a megfelelő ismeretek hiányában a fiatalok tisztában vannak ugyan a védekezés szükségességével és a rendelkezésre álló eszközök kínálatával, ezeket azonban nem rendeltetésszerűen használják, így azok nem is lehetnek hatásosak a nem kívánt terhességek megelőzésében és a nemi betegségek terjedésének megakadályozásában.
Olvasgatom, milyen válaszokat adtak a hozzászólók a címben feltett kérdésre. Van, aki lakonikus egyszerűséggel annyit ír, hogy „agyonütném”, míg másikuk „kiakadna” a dolgon. Mindenesetre biztató, hogy az első hirtelen felindulás után a többség elgondolkodna az okokon, saját maga felelősségén, és mindenképpen segítséget, megoldást, támogatást kínálna bajbajutott gyerekének. A megoldások mérlegelése után egyre-másra visszatér az is, hogy „elméletben ezt gondolom, de valójában nem tudom, hogyan döntenék, ha tényleg így hozná az élet”. Valahogy így vagyok vele én is. Addig viszont igyekszem kiérdemelni, hogy őszinték lehessenek hozzám a lányaim, hogy mi és csakis mi jussunk eszébe először, amikor segítségre van szükségük.
