Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nő.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nő. Ennek a nőnek volt egy jó állása, majd szült 2 gyereket és amikor lejárt a gyes, vissza akart menni dolgozni. Csakhogy a munkahelyét is elérte a gazdasági válság és finoman szólva kirúgták. Egy mondattal elintézve: - Sajnáljuk, a munkaköröd már be van töltve és semmi mást nem tudunk ajánlani, így alá kellene írnod a közös felmondást, és kapsz némi végkielégítést.
Tudom, tudom elvileg nem kirúgható egy darabig…de ez csak idő kérdése Azt mondták, hogy majd találsz magadnak másikat. Na persze csak úgy kapkodnak a két gyereket szült nők után. Azon kívül, hogy anyagilag hogy érinti ez a családot, kétségbeejtő a helyzet, hogy „Nincs rám szükség”. Ahova szerettem dolgozni járni, ahol jó volt a társaság.
10 éve, amikor a céghez kerültem, még nem volt HR, az igazgató titkárnője vett fel engem, ma a HR-s úgy rúgott ki, hogy valójában fogalma sem volt, hogy ki vagyok. Pár hónap múlva lehet, szükség lesz valakire, de nem számít, én már nem kellek, ugyanis van két gyerekem, majd felvesznek valaki mást, egy fiatalt, aki ugyan pár év múlva esetleg szintén elmegy szülni, mint én, akit ugyanúgy nem fognak visszavenni esetleg.
De ez az élet rendje, ha gyereked van, már nem kellesz?
Katinka
