Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
- Szopik még? - teszi fel a kérdést a védőnőnk, immár talán harmadszor, szinte köszönés helyett, amikor belépünk a szokásos tanácsadásra.- Igen.
- Szopik még? - teszi fel a kérdést a védőnőnk, immár talán harmadszor, szinte köszönés helyett, amikor belépünk a szokásos tanácsadásra.
- Igen. – válaszolom kissé halkan. A bizonytalanságom csupán annak szól, hogy egyáltalán bevalljam-e neki, hiszen nagyjából tudom, mi következik.
.jpg)
Elnéző mosoly, majd amikor elkezdünk beszélgetni, rákezd a mondókájára.
- Tudja anyuka, ez teljes mértékben az Ön döntése (- és itt szívem szerint meg is állítanám, igen, köszönöm, én is úgy gondolom -), de azért gondolkodni kéne már az elválasztáson. Ezek a gyerekek képesek ám 2-3 éves korukig is szopni!
Aztán elkezdi magyarázni, miként lehet leszoktatni például az esti szopiról:
- Ölünkbe vesszük a gyereket, mesélünk neki, adunk neki egy kis tejet, jó éjszakát kívánunk, puszi, és akkor szépen el fog aludni.
- Muhahaha!!! – tudom, oltári nagy szemtelenség lenne hangosan felröhögni, így csak magamban teszem. Valószínűleg ezt tenné a kisfiam is, ha elmesélném neki és megértené, hogy akarom ágyba dugni este.
Na, nem mintha az eljárás valami szörnyűség lenne, egyáltalán nem. De ő, aki annak idején koraszülöttként érkezett, (http://velvet.hu/poronty/2007/10/13/benedek_sietve_jott_a_vilagra), akit a széltől is óvtunk, és akiből bár vérbeli Kos-ként veszélyt nem ismerő vagány kiscsávó cseperedett, kismajomként lóg sokszor a szülein, és a mai napig anyja mellén hajlandó csak elaludni. Tudom, baromira elcsesztem, amiért nem tanítottam meg egyedül elaludni, de hát így alakult, így jó neki, majd elmúlik ez az időszak is, ugyanúgy, mint az összes többi. Ez van, anyás a lelkem, az anyja meg gyerekes, mi ez, ha nem szerelem, kérem szépen.
Nőgyógyász, szokásos éves kontroll.
- Hmm, milyen szépek maradtak a mellei… - majdnem belepirulok, hiába, a dokim jó pasi, mégsem értem félre, a megjegyzés csak annak szól, hogy nem lóg a köldökömig a mellem, így szülés után jó pár hónappal sem.
-Még szoptatok… - mondom kissé tétován, csak mert ismerem az ő álláspontját is.
Mert ő bezzeg ismer olyan kismamát, aki még az öt éves gyerekét is szoptatta…. Jesszus, minek néz ez engem, én sem vagyok híve annak, hogy a gyerek cicin lógva menjen oviba, de erőszakkal akkor sem fogom elválasztani a fiamat csak azért, mert volt már egy gyertya a szülinapi tortáján. Szóval szerinte egy éves kor után kifejezetten nem egészséges a szoptatás. Hogy miért, azt sosem firtattam, mert valószínűleg úgysem hinném el neki. Benedek másfél éves.
nyunyóka
