„Anyaaaaa, és hol lakik a Lieber Gott? És fáj neki, ha rálépek? És miért nem látjuk? Majd ha megnő és iskolába megy és felnőtt lesz, majd akkor láthatjuk? És ő bimbamozik a templomtoronyban? És ha mindenütt ott van, akkor mérges lesz rám, ha ezt a falevelet összegyűröm? Akkor a kakában is benne van?” Aztán ott a többi eget rengető kérdés.
„Anyaaaaa, és hol lakik a Lieber Gott? És fáj neki, ha rálépek? És miért nem látjuk? Majd ha megnő és iskolába megy és felnőtt lesz, majd akkor láthatjuk? És ő bimbamozik a templomtoronyban? És ha mindenütt ott van, akkor mérges lesz rám, ha ezt a falevelet összegyűröm? Akkor a kakában is benne van?”
Aztán ott a többi eget rengető kérdés. Hogyan lettünk mi erre a világra? (Persze, naná, hogy a pocakokból) Vagy ki az a Jézus? (Ja, igen, ő hozza az ajándékokat. De ha neki van a születésnapja, akkor miért nem ő kap? Na nem azért, jó ez így, de nem sír emiatt?)
És én, az anyja, csak nyelek és sasolok, hogy az ötévesem miket kérdez. Az apja frusztrált, és próbálja rám hárítani a felelősséget, mert hát megrögzött ateistákként (haha) persze minek kellett katolikus oviba íratni a gyereket?! Én meg próbálok hárítani, hogy hát annyira megrögzött ateisták mégsem vagyunk, hiszen a keresztény szellemiség jegyében neveljük a csemetét, és ünnepeljük a karácsonyt meg a húsvétot. Na jó, nem járunk templomba, még csak megkeresztelve sem vagyunk, és nem imádkozunk reggel, este, evés előtt, után, de azért valamit csak kéne tudni válaszolni, kicsit tartalmasabbat, mint hogy „kérdezd anyádat/apádat“.
Kedves anyukák, akkor most titeket kérdeznélek. Szerintetek hol lakik a Jóisten? És szerintetek fáj neki, ha rálépünk? És miért nem látjuk? Ki bimbamozik a templomtoronyban? (vigyázat, ravasz kérdés!) És mérges lesz-e ránk, ha összegyűrünk egy falevelet?
ruju
