14. hét 
Örömmel jelenthetem, beköszöntött nálunk a Hawaii, DJ, napszemüveg korszaka. Rókák melegebb égtájakra el, szagügyek már csak a pelenkás balesetekre, wc-re és környékére redukálódtak, tudok használni parfümöt is, nem alszom el állva ebédfőzés közben, és egyáltalán, jól érzem magam. Ezeket szerettem volna világgá kiabálni a magam kis bőbeszédű módján, bíztatva azokat, akik még a wc-csésze fölött töltik a fél napjukat, hogy van még remény a terheslét 13. hete után, még ha nálam nem is úgy „vágták el a tüneteket“, ahogy az a nagykönyvekben meg van írva.
Aztán az élet közbeszólt. Reggel ugyanis összefutottam a mérleggel a fürdőszobában. Elég lazán kezeltem a helyzetet, az elmúlt hetek rókavadászatai meg a rokonok aggódása (eszel te eleget? Olyan sovány vagy! Stb.) magabiztossá tett. Szóval simán előrántottam a mérleget, és rápattantam. Aztán le. Aztán megint fel, majd megint le. Kis állítgatás, gyerek rá (Mici súlyát nemrég mértük), aztán én. Kábé fél kilót sikerült leügyeskednem, de az eredmény így is sokkoló. 57-ről indultam, 62 kg vagyok, ebből a Félgyerkőc kábé 45 gramm, a többi én. De ekkor már villognak az agyamban az előzmények is. Miért is járok kábé két hete ugyanabban a két nadrágban? És miért is gombolom ki őket titokban, ha leülök? Miért a legkényelmesebb szoknyát vettem fel a színházba a legcsinosabb helyett? Aztán az esti hamburgerek.. Párosával, dupla húspogácsával..
Hát igen, beköszöntött a bálnásodás időszaka. Be kell látnom, hogy nem érdemes erőltetni ami nem megy (mert aztán csak reped és szakad), és igenis, elő kell ásni a terhesruhákat, bármennyire is ódzkodtam ettől a gondolattól. Eljött hát a pillanat, itt vannak mellettem, nagy zsákokban. Nem, még nem bontom ki, előbb könnyes búcsút veszek a régiektől. A szűk felsőktől, a csini szoknyáktól, a nadrágoktól, de még a szexi fehérneműktől is. Kismama leszek, visszavonhatatlanul, immár nemcsak a fejemben, hanem a külvilág számára is, hiszen Félgyerkőc uralja a testemet, hihetetlen exhibicionizmussal türemkedve kifelé. Igen, erőt kell gyűjtenem és be kell szereznem a régóta halogatott terheskönyvet a az új védőnővel együtt, be kell jelentkeznem AFP-re, és hoppá, mindjárt itt a következő pofa(?)vizit a kedvenc dokimnál. Tantusz lenn, kismama beérett, és megígérem magamnak, hogy igenis élvezni fogom a terhességet.
De azért.. a ruháim! Csak a ruháimat lássam egyszer viszont magamon!..
Panzej
