Messze még a szilveszter, s igazán más egyenes derékkal (mondom egyenes) a monitor előtt ülni, mint egy klassz kis koktéllal imbolyogni és beleüvölteni az éjszakába, hogy ígérem, jövőre nem bagózom, nem iszom, nem drogozom és köszönök majd a szomszéd néninek.
Messze még a szilveszter, s igazán más egyenes derékkal (mondom egyenes) a monitor előtt ülni, mint egy klassz kis koktéllal imbolyogni és beleüvölteni az éjszakába, hogy ígérem, jövőre nem bagózom, nem iszom, nem drogozom és köszönök majd a szomszéd néninek. Sőt, tulajdonképpen az teljesen más, mert amiről most beszélni fogok, az nem fogadalom-lista lesz, hanem megbánás-lista. Vagy egy új forgatókönyv, ha esetleg újra dob nekünk a gép néhány fontos eseményt anyaságunkkal kapcsolatban, amiből tanultunk, vagy egyszerűen csak már tudjuk, hogy mi a dörgés.
Ha újra kezdeném…
1. A 12. hétig véletlenül sem haragozom be nagy csinnadrattával, hogy végre bekaptam a legyet. Nem kötöm a hülye főnököm orrára, hogy azért nem mászom meg a Kékest, mert félek, hogy alul kiesik a gyerek, egyszerűen csak bátran a szeme közé vágom, hogy nincs kedvem térdig érő sárban feldagonyázni.
2. Nem rettegem végig a kilenc hónapot, mert az egész maximum egy szar nap. Megpróbálom élvezni a terhességet, nem akarok majd csak túl lenni rajta. A szülésen, a fájdalmon és minden egyéb szüléssel kapcsolatos nyalánkságon akkor fogok először elmerengeni, amikor az első kétperces fájásoknál szétrobban a derekam.
3. Kiszállnék a kismama-bizniszből és tojnék magasról arra, hogy milyen trendek hódítanak a babakocsi-iparban. Nem töltenék el hosszú heteket eladókkal, akik megpróbálnak rábeszélni arra, hogy miért a legjobb választás a 300.000 forintos intelligens kocsi, s nem vagy ember, ha alább adod, miközben belül győz a skót vérem és megveszem használtan azt, amit amúgy is akartam 15 ezerért, s nem örülök neki. Legközelebb rögtön ezzel kezdem, vagy inkább kölcsönkérem a Manyitól.
4. Egyáltalán nem fogok foglalkozni sem az LLL ligával, sem a harcos anyasereggel a monitoromról, ha éhes a gyerek megszoptatom, ha kevesebb a tejem, elfogadom, s próbálom szaporítani, de ha nem megy, nem indulok el a vasút felé.
5. Elcsomagolom a kinyúlt pólókat és veszem a fáradtságot, hogy letöröljem a málnalekvárt a gatyámról, még ha én azt már nem is látom. Megpróbálok csinos maradni, s nem lesz fő szempont, hogy csak felveszem, elgereblyézem, megkötöm és már indulok is.
6. Szülés után nem akarom megdönteni a ’leggyorsabban felépült kismama’ rekordot, s nem fogom szégyellni magam akkor sem, ha fekvésre is használom néha a kórházi ágyamat.
7. Hazamenetel után engedem, hogy segítsenek, s nem csinálok belőle lelkiismereti kérdést, hogy nekem kell megcsinálni mindent. Királynői tartásban engedem, hogy valaki szervírozza az ebédemet, kitörölje a fenekemet, s végre tudni fogom milyen az, amikor kizárólag a gyerekem kerek fejét nézem 24 órán keresztül, mert más dolgom nincs.
8. Mindenféle belső feszültség nélkül el fogok aludni akkor, amikor tehetem és jólesik. Ha az délelőtt fél 11, mert akkor dőlt ki a gyerek, akkor akkor. A számítógép gombját pedig leplombálom. Egy pillanatig sem fogok lelkiismeretfurdalást érezni azért, mert annyira elaludtam, hogy kicsordult a nyál a számból.
9. Ha újra kezdhetném, zsinórban születnének a gyerekeim. Vállalnám az első néhány év horror időszakát, aztán learatnám ennek a babérjait. Kisimult arccal vinném a gyerekeket egy oviba, egy iskolába, s boldogan lapozgatnám az ÉS-t a homokozó szélén, amíg a két, vagy esetleg három kölyök vidáman elszórakozik.
10. Az egész Gyed és Gyes alatt nem fogom magamra venni az otthonülő anyuka státusz ledegradálását. Addig fogok otthon maradni a gyerekekkel, amíg tehetem és jólesik. S ha már nem esik jól, akkor belső feszültség nélkül fogom a dolgokat afelé terelni, amerre mindenkinek jó lesz.
