A terhesség is fárasztó olykor, de meg sem közelíti azokat a nehézségeket, amelyek akkor kezdődnek, amikor először kézbe veszed a porontyod.
Legújabb sorozatunkban hétről hétre összegyűjtünk tíz pontot egy témáról, amihez természetesen várjuk az újabb pontokat az olvasóktól.
Folytatjuk a múlt héten elkezdett heti tízes sorozatunkat: ezen a héten a legidegesítőbb gyerekjátékokból készítettünk egy tízes csokrot, amelyhez várjuk az olvasók által idegtépőnek tartott darabok leírásait is.
A legtöbb ember kiskorában összefut egy-két olyan mesével, amitol retteg.
A névadás a szülők legnehezebb feladatai közé tartozik.
Emlékeztek még a jó kis iskolai menzás ebédekre? A mosogatólére, amit levesnek próbáltak meg eladni és a cipőtalpra, amelyet húsnak neveztek.
Nemrég kiveséztük az anyakönyvezhető, külföldről átvett, ám fonetikusan leírt lányneveket.
Van az a mondás, hogy minek nekünk ellenség, amikor van családunk is.
Van néhány olyan örökzöld téma, amelyen az anyák mindenféleképp elkezdenek hisztizni, ki azért, mert bántónak érzi, ki hogy megnyugtassa lelkiismeretét, ki azért, hogy bebizonyítsa, neki van igaza, ki pedig csak a vita kedvéért.
Messze még a szilveszter, s igazán más egyenes derékkal (mondom egyenes) a monitor előtt ülni, mint egy klassz kis koktéllal imbolyogni és beleüvölteni az éjszakába, hogy ígérem, jövőre nem bagózom, nem iszom, nem drogozom és köszönök majd a szomszéd néninek.
Akik már túl vannak egy terhességen, bizonyára csak nevetnek azokon a parákon, amikkel mi, első gyermekünket váró frissterhes anyukák kínozzuk magunkat.
