Sok anyuka várta a szeptembert, hogy végre bölcsis/ovis legyen a kölyök és a négy fal közül kiszabadulva visszamehessen dolgozni, emberek közé.
Sok anyuka várta a szeptembert, hogy végre bölcsis/ovis legyen a kölyök és a négy fal közül kiszabadulva visszamehessen dolgozni, emberek közé. Az öröm nem tart soká, itt a télies koraősz, jön a takony, a vírusok, amelyet leginkább a kezdő ovisok nyalnak be. Vajon mit szól a főnök, ha az újonnan felvett munkaerő már a kezdetekkor kidől a sorból? Heti kérdés.
Anyák, húzzatok vissza dolgozni! Sokan húznának is, csak nincs hova, mert rengeteg helyen ahogy meghallják hogy egy-két kisgyerek is tartozik a jelentkezőhöz, elhajtják a sunyiba. Ha szerencsés az anyuka és tárt karokkal fogadják egy jó munkahelyen, igyekszik mindent megtenni, hogy ne csalódjanak benne és ne rúgják ki még a próbaidő alatt.
Csakhogy az intézményekben, ahol a gyerek tengeti napjait, pont ilyentájt ütik fel a fejüket a betegségek, amelyek ledönti lábukról a kicsiket. Sok anyuka teletömi gyógyszerrel a gyereket és betegen is közösségbe viszi, ha nincs kire bízni. Vagy otthon marad ápolni. De akkor azt kockáztatja, hogy a tárt karok összezáródnak, s a harmadik hét betegállomány után a munkáltató feltartott középső ujja marad, meg a felmondólevél.
Mi a megoldás az ördögi körre? Bébiszitter? Pótnagyi? Vagy mégsem olyan jó ötlet kisgyerek mellett dolgozni?
