35.
35. hét 
Most, hogy közeleg a nagy nap, lassan felmerül a hogyan is. Hogyan fog előbújni Benjámin, cipzáron keresztül, vagy a gomblyukon át? Vagyis császáros lesz, mint a bátyja, vagy megpróbálom kitunkolni rendesen?
Bevallom őszintén, fogalmam sincs. Azzal együtt, hogy rettegek a méhrepedéstől, lehet, hogy megpróbálnám megszülni. De ez nem csak tőlem függ, hanem a kiscsávótól is, például hogy mekkorára hízik addigra. 4 kiló fölött azért még az orvos is húzódzkodik a témától, és hát Samu is 4,1 volt. És ha császár lesz, zakson, nekem a gyerek a fontos, biztos írtam már.
Amúgy is, szerintem túl nagy a hisztéria a témában. Tudom, persze, hogy Magyarországon gáz, hogy ennyi a császár, nem kéne, hogy ilyen sok legyen, de kikérem magamnak (s utódaimnak) a megkülönböztetést. Samu születése után például kaptam egy mailt, hogy vegyek részt egy tanfolyamon, ahol segítenek feldolgozni a császáromat. Olyan témákról van ott szó, hogy például hogyan neveljük császáros gyermekeinket? Bár addig nem volt különösebb problémám azzal, hogy nem természetes úton jött világra a gyerek, a levél hatására magamba mélyedtem, és rájöttem: rohadjak meg. Szar anya vagyok, sőt, nem is igazi anya, a baba meg igazából ufó, és most már tényleg nincs helyünk a társadalomban.
Már látom is, ahogy majd Samu ötéves korában eléállunk:
- Samu. Már elég nagy vagy, hogy megértsd…
- Elváltok? – szipogja majd, könnyes szemmel.
- Jaj, dehogy! – nyugtatjuk meg.
- Akkor örökbe vagyok fogadva? – (túl sok tévét néz a gyerek…)
- Nem! Nem ezt akartuk mondani!
- Hát akkor? Tudom, hogy nincs télapó!
- Nem, Samu, még ennél is szörnyűbb. Császárral születtél.
Samu magába roskad, majd világgá megy, és beáll Furkó Kálmán elit alakulatába. Később Benjámin követi.
Kicsit olyan, mint a szoptatás, tökre átérzem, milyen az, akinek tényleg nem sikerül, a Magyar Anyák meg kántálják, hogy mindenkinek megy, csak nem próbálja eléggé. Hát választottam én, hogy legyen műtét? Nem vajúdtam eleget? Nem volt sokkal rosszabb utána? Most másodszorra valószínűleg nem így lesz, mármint a vajúdás, de megpróbálom kivárni, hogy legalább magától induljon be – ha szabad. Mert lehet, hogy a fájásokat nem lehet megvárni, mert attól reped a heg. Na mindegy, nem tudom, de nem paráztatom magam előre, az tuti.
