Win múltkori szoptatós cikkét olvasva, plusz egy barátnőm friss gyerekágyas élményeitől elfogott a pánik: úristen, megint! Egy láthatatlan kéz visszabaszott a Start mezőre, pont, amikor már majdnem meglett a szállodám! Felsejlett az egész horror, az éjszakák, a kialvatlanság, és a rengeteg kérdés, amire senki sem válaszolt, vagy éppen hogy, mindenki mást!
Legközelebb már máshogy csinálnám. Mármint abban a nem várt helyzetben, ha legközelebb lenne első gyerekem. Sokkal jobban felkészülnék még terhesen. Mert múltkor valahogy csak az foglalkoztatott, hogy egészséges lesz-e, meg hogy félek a szüléstől. Az, hogy utána kezdődik az igazi durvulás, valahogy nem jutott eszembe. Majd csak lesz valahogy. Majd csak jön a tej és kész, majd alszom, ha a baba is, majd ha sír, megvigasztalom. És majd ha valamit nem tudok, megkérdezek valakit.
Most ugyan már máshogy lesz minden, mert most már valószínűleg nem fogjuk azt hinni, hogy megöltük a gyereket, ha csak 36 fokos a kádban a víz, meg nem fogok kétségbeesni, ha 2 óra elteltével megint enni kér, és nem veszek meg minden barom szakkönyvet a babamasszázstól kezdve a csecsemőkonyháig (mert már megvan, hehe), de akiknek ez lesz az első, biztos nagy meglepetés fogja őket érni. Tudom, mert mindenki átesik ezen, még akkor is, ha van a közelében olyan, aki tud segíteni. Milyen jó lett volna, ha időben utánanézek, hogy mi az az igény szerinti szoptatás! Vagy a háromóránkénti! Akkor talán előre el tudom dönteni, mit szeretnék, és nem ülünk a pasimmal két hétig romokban, mert ez a szerencsétlen csecsemő hol másfél óra után éhes, és nem kap enni, hol meg öt órát aludna, de felkeltik cicizni. A fejőgép is készenlétben állt volna, ha tudom, mi az, és akkor nem robban szét a mellem és nem festi be fehér pöttyökkel a mokka színű falat.
Most már persze fogom tudni, hogy csak kaja után tegyem tisztába, mert úgyis telifossa a pelust szopi után. Nem fogom D-vitaminnal kenni a hónalját a gyógyszertári olaj helyett, és a védőnőt be se engedem a lakásba, ha megint rákezdi, hogy nem ihatok narancslét meg nem ehetek gyümölcsöt meg a zöldségekkel is csínján. Vagyis nem, egyáltalán nem engedem be, soha. Meg már azt is tudom, hogy a baba velem fog aludni, és nem játsszuk el ezt a hülye saját szoba_aztán_az_ágyamban_ragad játékot. A cumit se fogom szégyellni, mint először, és adok neki cumisüvegben lefejt tejet, ha úgy alakul, amit mondjuk először is megtettem, de lelkifúróval, mert az LLL azt mondta nem szabad. (De nem veszem meg Tefalos ismerősöm tanácsára a cumisüveg-melegítőt, amit 1x használtam, és akkor is majdnem a falhoz vágtam, olyan ideges voltam, mire felmelegedett). Nem öltöztetem irhabundába és usankába, ha kint lemegy 20 fokra a hőmérséklet, nem csak féléves korában kérem kölcsön Andriskáéktól a távirányítós (!) forgót az ágya fölé, hanem azonnal szerzek egyet, felveszem, ha sír, akármit mond az előző generáció, és nem szoptatom négyéves koráig, akármit mond az én generációm.
Peresze biztos lesznek új problémák, meg biztos lesz egy csomó másféle bizonytalanság. De az tuti, hogy már tudom, kire ne hallgassak, és nem fogok elveszni a neten található rengeteg bődületes baromságban. Még akkor se, ha esetleg az a Porontyon van…
