14. hét Mivel lemondtunk mindenféle világkörüli utakat, bővülő családunkkal kapcsolatos mindenféle kiadások miatt, úgy döntöttünk, egy kicsit legalább elmegyünk Nyugatra. Úgyhogy kocsiba paszíroztam egyre terebélyesedő pocakomat, és egyhavi hideg kekszemmel felszerelkezve útnak indultunk Bécsbe.
A schengeni határon tüzes nyílként suhantunk át, pedig ezúttal elvittük a gyerek összes dokumentumát, születési anyakönyvi kivonattól kezdve a lakcímkártyáig. Sajnos most a babakocsi esővédőjét hagytuk otthon, ami olyan, mint a só, ha van, észre sem veszed, de ha a 4 napból háromban esik, akkor… megszívtad.
Vagyis fedett helyeket kellett keresnünk. Ez szerencsére épp jól jön egy kismamának, aki amúgy is vagy ül, vagy pisil, vagy eszik. Kávézó-étterem-kávézó-étterem, na meg a csodálatos bécsi metró, ahova… (le se merem írni) lift visz le! Ez szintén csodás érzés egy terhesnőnek, a babakocsisokról már nem is beszélve.
De mielőtt kezdeném túldicsérni a kapitalizmust, az egyik leghíresebb bécsi kávézóban pelenkázóról még csak nem is hallottak, sőt a vécésfrau szigorúan meg is tiltotta, hogy átpelenkázzuk Danikát (barátaink gyereke, nem az enyém!), aki átfosta a pelenkáját, a harisnyáját, a bodyt és a pulóvert. Na ennyi kellett két kedves barátunknak, lelkes apukáknak, akik becipelték az üvöltő gyereket a fiúvécébe, és mintegy 35 perc alatt (állva, gyakorlat nélkül) kicserélték rajta a pelust. A gyerek olyan hisztériás rohamot kapott, hogy utána még fél órán át nem tudott kijönni a remegve üvöltésből, de asszem a Café Landtmann is megkapta méltó büntetését. Valószínűleg mostanra már tettek be pelenkázót.
Sajnos a megszokott shoppingkaland ezúttal kimaradt, mert amúgy is nehéz ilyen időben elképzelni, hogy mit hordanék nyáron, de bővülő körfogatom miatt meg egyszerűen lehetetlen. Azért benéztem a H&M-be, abba az egybe, ahol terhesruhát is árulnak, de semmi nem tetszett. Itthon a Lövőház utca simán veri.
Bánatomat bécsiszeletbe, meg táfelspiccbe fojtottam. A könnyű séta egyáltalán nem viselt meg, nagyon jó dolog terhesen utazni, ha tartjuk a mértéket. De ha már van egy gyerekünk, a masszív városnézés meg múzeumozás úgyis kilőve. Szóval hajrá, a második trimeszter utazásra lett kitalálva!
