Az állat- és gyerektartás kétféle kontextusban merül fel: megtarthatjuk-e régi kedvencünket, ha gyerek érkezik a családba, illetve milyen kisállatot vegyünk a gyereknek.
Az állat- és gyerektartás kétféle kontextusban merül fel: megtarthatjuk-e régi kedvencünket, ha gyerek érkezik a családba, illetve milyen kisállatot vegyünk a gyereknek. Mi most ez utóbbit vizsgáljuk meg.
Állatot venni azért jó, mert minden gyerek szereti az állatokat. Mozog, hangot ad ki, és többnyire kiszámíthatatlanabb és érdekesebb mint egy sípoló plüssmackó. Lehet etetni, gondozni, terelgetni. Kevés jobb módszer van a gyermekünk lekötésére. Ezenkívül még nevel is: felelősségre, gondoskodásra tanít. Azt persze bele kell kalkulálni a projektbe, hogy a kis kedvenc gondozását nagyrészt mi fogjuk végezni, vagy legalábbis segítenünk kell benne. Nézzük, miből választhatunk!
Madárpók
Bár nagyon menő dolog azzal dicsekedni az oviban, hogy van egy madárpókom, illetve ezzel ijesztgetni a lányokat, de mégse biztos, hogy jó választás: nem lehet megfogni, alapvetően csak a terrárium sarkában gubbaszt, veszélyes is lehet, mert nem szelídíthető. Előnye, hogy kis helyet foglal és keveset eszik. Azonban akkor már inkább szedjünk össze egy tücsköt valahol, és azt tegyük terráriumba, minden reggel ciripelhet nekünk. Ügyesebbek kísérletezhetnek hernyó keltetésével vagy hangyafarmmal. A részletes leírást lásd az Amatőr természetbúvár végében.
Hal
Meglehetősen egyszerű megoldásnak tűnik még az akvárium is. De csak tűnik. Bizonyos méret alatt és fölött ugyanis könnyen algateleppé válik pillanatok alatt, a növények és döglődő halak látványa és pótlása pedig sok pénzt emészthet fel. Egy egyszerű, kicsi (mondjuk 25 literes) akváriumot nem túl érzékeny halakkal fenntartani azonban nem macerás. Ne vegyünk nagyon látványos trópusi fajokat, inkább csak egy-két mexikói kardfarkút, neonhalat, esetleg razbórát, bár azoknak elég nagy a helyigényük. Noha a guppi egyszerű tartani, és a gyerekeket valószínűleg lenyűgözi a szaporodás csodája, azért gondoljuk ki, mit kezdünk a tömegesen születő kishalakkal.
A nagyobbak ugyan rendesen pusztítják a kicsiket, de így is gyorsan túlnépesednek, és a gyerekek nem szeretik a halgyilkosságot. Egy kisebb akvárium és pár hal meg hínár nem túl drága, a gyerekek pedig akár a zsebpénzükből is spórolhatnak a fejlesztésekre. Ezenkívül egy melegítő és egy szűrő is elkél, valamint egy háló, amivel kifogjuk a halakat takarításkor. Egy karbantartott akvárium, amit naponta csigátlanítunk és gyomlálunk, kéthetente tisztítunk, látványos szórakozás a kisebbeknek, nagyobbaknak jó feladat. Szakkönyvek garmadája kapható hozzá, a kevésbé színes-szélesvásznú valószínűleg ugyanolyan megfelelő, mint ötszörös áron kapható társai.
Gekkó
No, ezzel az erővel szobanövényt is vehetünk. Ugyan cuki, és majdnem mindent kibír, de borzasztóan unalmas. Felejtsük el.
Teknős
Nem tűnik nagyon izgalmasnak, de az én lányom nagyon élvezi a teknőstartást. Lehet kísérgetni, mikor mászkál a lakásban, etetni nap mint nap, és figyelni, ahogy úszkál és napozik. Az apró ékszerteknősöket hiába könnyű tartani, ha már a boltban súlyos vitaminhiánnyal és angolkórral vettük meg, kétségbeejtő pusztulásra vannak ítélve, és akár egy életre elriaszthatják az állattartástól a traumatizálódott porontyot. Ezért csak megbízható helyen vegyünk, vigyük rendszeresen orvoshoz, adjunk neki D-vitamin cseppet, halat, ne csak szárított rákot. Melegítsük 28 fokra a kicsik vizét és legyen benn egy kisebb infralámpa is. Ebből is látszik, hogy itt nagyobb felszerelés kell: méretes (és ennek megfelelően drága) akvárium, lámpa, melegítő, különböző tápok, napozókő.
Az akváriumot legalább kéthetente tisztítani kell, ehhez felnőtt segítsége mindenképp ajánlatos. Nem árt azzal sem számolni, hogy a teknős hosszú életű: az enyémek például összevethetik, hogy mennyire hasonlít ötéves kori énemre a lányom. Teknőstartáshoz mindenképp szerezzünk be szakkönyvet, és ha jól van a kis páncélos, akkor is évente legalább vizsgáltassuk meg, nehogy egy rejtett páncélgomba vessen végett neki. Ne hagyjuk a dedet inni a vízéből, mert szalmonellát tartalmazhat a teknőskakis lötyi.
Valamivel egyszerűbb szárazföldi teknőst tartani: kell neki sok finom zöldség meg tojás, lerakjuk, aztán mászkál, és szedjük utána a szart. Kicsit drága egy görög teknős mondjuk, de aranyos, ahogy fel-felbukkan a lakásban. Kertes házban kiváló, csak sose tudhatjuk, hogy azért tűnt el, mert valahova villámgyorsan és észrevétlenül beásta magát, vagy mert megette a szomszéd kutyája. Mindenesetre kicsit unalmas, rezignált, de barátságos lényekről van szó, ideális háziállat elmélyült gyerekeknek.
Díszmadarak
Hááát… Vannak madárrajongók. De rengeteg az ellenérv: rettentően piszkos, nagy helyigényű, hangos állatok. Könnyen meghalnak egy kis meghűléstől, fertőzéstől. De egyes fajták nagyon jól szelídíthetők (persze épp a nagyobb testű, igényesebb madarak). Aktívak, repkednek, a kis gazdi ujjára szállnak, csipegetnek, vidámak és szépek. Ha bírjuk a takarítást, amit nyilván mi fogunk végezni, akkor esetleg.
Hörcsögfélék
Ugyan nagyon édesek, de legkevésébé sem szelídíthetők, rettentően allergén a szőrük és gyakran harapnak. Számtalan fertőzést is hordozhatnak. Rövid életűek, ami könnyen frusztrálhatja a kis gazdát, ráadásul csúnya gyomorpuffadásokban képesek elpusztulni a nem megfelelő táplálás esetén. Egy hevesebb simogatás vagy babazsúr már a végüket jelenti. Legalább nem foglalnak sok helyet, de ha már eljutunk a szőrgombócokig, egy macska ezerszer jobb társ.
Macska
Rossz hírbe keverte a toxoplazmózis, de egy állatorvosi ellenőrzés alatt álló macska semmi különös veszélyt nem jelent a gyerekre. Szintekkel intelligensebb az eddig felsoroltaknál, mert bár a teknősöknek is határozott személyisége van, de az olyan egyszerű, mint egy kockás abrosz. A macsek viszont autonóm lény, hol bújik és dorombol, hol elvonul, lehet vele labdázni, rohangászni, lehet simogatni, finom falatokkal etetni, fésülni és mosdatni, hemperegni vele az ágyban. Egyszóval gondozandó és társ egyben. Viszont elég esze van ahhoz, hogy ne kínozzák halálra a kicsik. Normál esetben nem kap oda és csak az újszülöttet kell óvni tőle. Egy macskánál csak több macska jobb, például ha kölykedzik, a szülés, a szoptatás, a kuckója mind-mind felfedeznivaló a gyerkünknek – persze közben nem szabad az állat nyugalmát sem bolygatni. Annál pedig kevés mókásabb dolog van, amikor a macskamama a kis macskákat terelgeti és tanítgatja. Nyaralni viszont már nem egyszerű elmenni mellőle, kell pótgazdit találni neki. (De ez a teknőstől felfele minden állatra igaz.) Sajnos nagyon allergén a szőre.
Kutya
Überelhetetlen. Egyértelműen a kutya a legidőigényesebb, de a leginteraktívabb állat. Minden gyereknek ideális társ: rengeteg szeretet ad, ha egy szelíd, intelligens fajtát veszünk (collie, boxer, beagle, retriever, és persze a keverékek egy része). Nagyon jól tud játszani, kommunikál, vigyáz a gyerekre. Egy közös kutyaiskola pedig hatalmas személyiségfejlődés a gazdinak is, megtanul figyelni és kielégíteni a néma barát igényeit, és ésszerűen parancsolni. A kutyával inkább az a baj, hogy mindent kibír és hagy, ezért arra kell figyelni, hogy a gyerek ne tegyen kárt benne a játék során. De hálás lesz annak, hogy van, aki sose fárad el vele rohangálni, aki végtelen ideig dobálja a labdát – mi meg a kutyának, hogy végre valakinek sikerült lefárasztani az örökmozgót.
A probléma viszont, hogy naponta háromszor sétáltatni kell, kora reggel is, és bizony nyaraláskor vagy kutyabarát szállást keresünk, ami nem egyszerű, vagy állandó kutyaszittert kell szereznünk. Az orvoslás költségei horribilsak lehetnek, mert kutyatébé még sajnos nincsen. Talán elriaszt minket, hogy a kutya tíz-tizenöt évig él csak, és a gyerek valódi gyászt él át elvesztésekor. Azonban ez nem feltétlenül baj: érzelmileg ettől is gazdagodni fog.
Mindent összevetve: állat és gyerek két jó barát. Ha megengedhetjük magunknak, ne hagyjuk ki ezt az élményt a porontyunk gyerekkorából!
