Úgy látszik, ilyen év ez, megint egy nagy íróval kevesebbek lettünk.
Úgy látszik, ilyen év ez, megint egy nagy íróval kevesebbek lettünk. Szepes Mária után, ma délután olvasás közben elhunyt Szabó Magda. Ugyan nem gyerekkönyv író volt, az Abigél azonban mindenképpen meghatározó könyve fiatalkorunk olvasmányainak. Mert ha lányintézetet kell elképzelnünk, akkor máris előttünk van Torma a két copfjával, ahogy vigyázzba vágja magát.
Látjuk Ginát, aki csodaszép, (már ő sincs közöttünk) és Kőniget a hosszú sáljában. Hogy ki, azaz mi is volt Abigél, tulajdonképpen az évek múlásával mindegy is. Abigél ma már egy letűnt kor fogalmát testesíti meg, nem csak a csodatévő szobrot. Vannak olyan regények, amelyek évek, évtizedek múltán is előbukkannak az emlékeink közül. Olyan mozzanataival, amiket nem tudunk kiverni a fejünkből, élményt nyújtottak, még ha nem is volt a témája annyira emelkedett. Szabó Magda jó néhány ilyen regénnyel ajándékozott meg minket, többek között Az Ajtó, Régimódi történet, a Katalin utca és még sorolhatnánk hosszan sikeres műveit.
Vajon mi lehetett a titka? Talán az, hogy az írásaiban benne van a fűszer és a lélek. S bármihez fogott is, a végeredmény lenyűgöző lett. Milyen jó annak, aki jó könyveket hagyhat maga után, örökre szép betűkkel írják majd a nevét. S milyen jó az, hogy mi és majd a gyerekeink olvashatjuk őt! Szabó Magda 90 éves volt.
