Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Első terhességnél egy kiló cukrot nem mertem felemelni, be nem tettem a lábam strandokra, nehogy elkapjak valami fertőzést, paráztam a méhkeményedések miatt, kínosan figyeltem arra, mit eszem és végigstresszeltem a babavárást.
Első terhességnél egy kiló cukrot nem mertem felemelni, be nem tettem a lábam strandokra, nehogy elkapjak valami fertőzést, paráztam a méhkeményedések miatt, kínosan figyeltem arra, mit eszem és végigstresszeltem a babavárást. Másodszorra nem volt időm a tünetekkel foglalkozni, a tízkilós gyereket cipeltem fel a lépcsőn a negyedikre, ettem, amit tudtam és már nem aggódtam annyi mindenen.
Amikor megszületett Málni, naponta tízszer fertőtlenítettem, külön mostam a ruháit, nem mertem letenni a földre, nehogy összeszedjen valamit és télen nem mentem vele olyan helyre, ahol emberek voltak, rettegtem az influenzától.
A fürdetések alatt, bár a férjem csinálta mindig (és még most is), éveket öregedtem, hússzor ellenőriztem vízhőmérővel, hogy kellemes-e a fürdővíz, felfűtöttük a helyiséget úgy harminc fokosra, nehogy megfázzon az a gyerek. Izgultam, ha túl keveset evett, folyton méregettem, hogy szopizott-e annyit, amennyi elő van írva, aggódtam, ha két napig nem kakilt, de képes voltam behatóan tanulmányozni a végtermék állagát is.
Folyton túlöltöztettem szerencsétlent, mindent tudományosan, könyvekből akartam megoldani. Az ételek bevezetése volt az egyik leggyengébb pontom. Mereven ragaszkodtam ahhoz, hogy egyetlen nappal se kapjon hamarabb abból az ételből, amit a gyerekorvosok csak később ajánlanak elkezdeni. Emiatt még a családdal is sikerült összeveszni.
A betegségekről meg ne is beszéljünk! Egy gyenge láznál is virrasztottam az ágya mellett és folyamatosan ellenőriztem, nem megy-e feljebb. A krupp-gyanúnál már a hajam is hullani kezdett és a végkimerültségig aggódtam magam.
Aztán megszületett Pötyi és mindent sokkal lazábban kezeltem. A fertőtlenítést a normális keretek között végeztem, a kisruhákat olykor a mieinkkel együtt mostam, és dehogy vettem már külön babaöblítőt! Nem védtem már a széltől is, úgy öltöztettem, ahogy kell, nem adtam rá nyolc réteget a hidegben sem.
Mivel igen kicsi súllyal született, eleinte méregettem, hogy eszik-e rendesen, de a mérleget is hamarabb visszavittük, mert már megbíztam a babában. Természetesnek vettem, hogy nincs minden nap kaki, és teljes nyugalommal dugtam fel a hőmérőt, ahogy tanácsolták egy hét után.
Kajaügyben betartottam a főbb irányvonalat, de nem kezeltem mereven a témát. Érdekes módon a 39.9-es láznál sem kapok már szívinfarktust, és rutinos játékos módjára oldom meg a helyzetet.
Kíváncsi lennék, hogy egy harmadik gyerek milyen változásokat okozna nálam. Mérleget nem is kölcsönöznék? Azért biztos találnék valamit, amin aggódhatok.
