Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A héten nagyon fontos új dolgot tanultam meg: le tudok tolatni az ágyról, ez nem nagy szó, de mindig, sötétben is.
A héten nagyon fontos új dolgot tanultam meg: le tudok tolatni az ágyról, ez nem nagy szó, de mindig, sötétben is. Ez azért jó, mert nem kell arra várnom, ha le akarok jutni, hogy a mama vagy a papa elkapja a lábam, amikor elindulok előre.
Másrészt elszabotálom simán az altatást - sajnos erre a mama is rájött, úgyhogy csütörtök óta rácsok mögé kényszerít este. Kíváncsi vagyok, meddig bírja a karizma, hogy emelgessen ki-be.
Ezenkívül fel tudtam állni a kisszékemben is, de a mama azzal is csinálhatott valamit, mert már nem megy. Még egy újdonság: rájöttem, hogy a babakocsim egész jó dolog. Jobban tudok benne hadonászni és jobban kilátok, mint a kendőből, és nem is olyan meleg. Ezért egy csomót sétáltam vele, többnyire én toltam, amíg a mama a derekamba kapaszkodott, ha meg nagyon elfáradtam, akkor beelültem egy kicsit.
A héten beadtak a nagyszülő-bölcsibe. Ez annyit tesz, hogy minden másnap két órát valamelyik nagyszülőm vigyáz rám, amíg a mama elmegy otthonról vezetni. Ettől kicsit rosszkedvű lettem, mert szó mi szó, hiányzik a mama. Persze nem kezdtem el bömbölni, amikor elment, mert hát az mit sem ér, amilyen önfejű, csak amikor itthon volt, akkor ültem mindig az ölébe vagy másztam fel a szoknyáján. Legalább azt a maradék 22 órát töltsük akkor értelmesen, ha muszáj elmászkálnia. Valószínűleg ezért mentünk a játszótérre is, a mama szerint ez értelmes dolog, és nekem is tetszik, mert lehet haverkodni, egy csomó kedves gyerek van, meg sok kapaszkodó. Kár, hogy nem ismerik a parkettát, minden valami puha és mégis szúrós idegesítően süppedős anyaggal van bevonva, ami szétkenődik az ember tenyerén és még a pelenkájába is befolyik. Strandra sajnos bokros teendőink miatt nem jutottunk el, de be lett ígérve.
Mivel a mama nagyon rosszkedvűen tért mindig haza a vezetésből (biztos hiányoztam neki), ezért elhatároztuk, hogy egy kis pénzszórással tapasztjuk be a lelkét. Felkerekedtünk, és elmentünk a könyvesboltba. A legjobb hely a világon, a játszótér a nyomába sem érhet, a strand esetleg. Egyrészt mindenhol körben több magasságban kapaszkodók vannak elhelyezve. Másrészt ezek a kapaszkodók végig tele vannak színes cuccal, amit le lehet rakni a földre, könyv dögivel, de csillog-villog, szinte kívánja a lapozgatást és megrágást. Sajnos néhány felelőtlen eladó nehezebb műveket is rakott az alsó polcra, így egyszer-kétszer megütöttem a lábam, de mindent összevetve frenetikusan szórakoztunk, a mama össze-vissza hurcolt a hóna alatt engem, meg a könyveket, néha lerakott, akkor én hurcoltam fel-alá a könyveket, időnként felolvastam neki a fülszöveget, hogy tudjunk választani, ami nem tetszett, azt elhajítottam, a jókat meg egy kupacba raktam. A mama is felvidult, két hatalmas zacskót megtömött, én is, az eladó is mondta, hogy örülnek, hogy őket választottuk (haha!).
