Magyarországon legtöbben a vallásuk miatt vállalkoznak e kegyetlennek tűnő procedúrára, amit el kell, hogy fogadjak, mert ha Isten azt mondta, nem nagyon van mit tenni. Ez jelképezi ugyanis Ábrahám Istennel kötött szövetségét a zsidó vallás szerint. A mohamedánok is körülmetélik fiaikat, csak ők nem a nyolcadik napon, hanem ráérnek egy pár évesen, ami viszont már tényleg lehet hogy fáj, de erről később.
Egy másik érv az előbőr eltávolítása mellett a fitymaszűkület, illetve az attól való félelem, meg az olyan élmények kihagyása, „mint amikor apádnak nekiesett az a vadállat gyerekorvos és feltépte!”
Van, aki a higiéniát említi, mint fő okot, de ezt az ellenzők helyből meg is cáfolják, mondván, mosd meg alaposan édes fiam. A leendő barátnők élvezetének elnyújtása is lehet egy ok, bár egyrészt ez csak tinikorban számít, másrészt nehezen tudom elképzelni, hogy anyatársaim ily empatikusak lennének leendő ellenfeleikkel szemben. A kollegina lehetséges méhnyakrákjáról már nem is beszélve, mert erről is van elmélet. Amerikában majdnem mindenkit körülmetélnek, ez köztudott, de ott is igen komoly mozgalom indult meg ellene, melynek egyik élharcosa maga dr. Spock. Ő már 1989-ben azt mondta, hogy ha lenne még egy fia, tuti nem vágná le neki. Szóval nehéz kérdés ez, vizsgáljuk meg alaposabban, mi is történik ilyenkor.
A zsidó vallási szertartáson a csecsemőt nyolcnapos korában (hacsak nem sárgult be, mert akkor még nyolc nappal később) meglátogatják összes rokonai és ismerősei, körbeállják, és a mohél (az erre szakosodott sebészféleség) egy pillanat alatt lenyisszantja éles késével azt a pici kis bőröcskét a fütyije végén. Nem kap érzéstelenítést, de meglátásom szerint annyira tényleg nem fájhat neki, mert nem sír jobban, mint amikor előtte levetkőztetik. Anyut persze nem engedik be ebbe a szobába, ő kint szipog, félti, de egyben büszke kicsi fiára. Utána taps, a férfiak hangosan elkezdenek dajdajozni, a baba meg kap egy csomó ajándékot. Jobb helyeken kaja is van.
A nem vallási okból történt körülmetélés kórházi körülmények között zajlik, érzéstelenítéssel de ajándék nélkül. Ez bármikor megtörténhet, de tényleg jobb minél korábban, mert később fáj. Huszonegyévesen pedig nagyon fáj, mint ahogy erről A. barátom beszámol, részletesen ecsetelve a műtét utáni első pisilést és az első „romantikus élményt”.
Aki tehát fontolgatja születendő fia előbőrének eltávolítását, alaposan gondolja át, hogy
1. a gyerek apjának is olyan-e a kukija, különben sok magyarázkodnivalója lesz
2. elhiszi-e, hogy nem fáj
3. ebben a nyomorult antiszemita országban nem fogják-e az isiben csúfolni a gyereket
4. megfosztja-e a fiút a szex százszázalékos élvezetétől (ezt fitymás fiúk állítják, a figyma nélküliek nyilván az ellenkezőjét, én ehhez nem értek).
Aki még el akar mélyülni a témában, annak ajánlom ezt de csak ha le akarja magát beszéltetni.
