Vissza akarom kapni a testem!

Hányszor hallottam ezt a mondatot szoptató barátnőimtől! És bevallom, bennem is megfogalmazódott ez az igény, többször is. Gyakran kívántam a pokolba a hirtelen megbizsergő mellbimbóimból spriccelő tejet, és jobb helyet is el tudtam volna képzelni melleimnek, mint a gyerek szája. Sajnáltam felvenni a szexi csipkés melltartókat, no meg igencsak vágylohasztó látványt nyújtottak a tejcsöpögést felfogó hatalmas melltartóbetétek a fehérnemű alatt.



A terhesség eleje óta megvont alkoholos italok már veszettül hiányoztak, ölni tudtam volna egy jó sok mentával készült jéghideg mojitóért, de lecsúszott volna egy-két korsó söröcske is. Szoptatás alatt gyakran ábrándoztam egy görbe estéről. Amíg a gyerek szívta a tejet a testemből, addig én elméletben pocsolya részegre ittam magam egy Balaton parti koktélbárban.

Az alkoholmentes kiruccanások is bajosak voltak, hiába állt tucatszám a mélyhűtőben a fagyitej, mégsem tudtam igazán felhőtlenül kihasználni a gyerektelen órákat: a szoptatástól számított két óra elteltével a cicik duzzadni, feszülni kezdtek, amely egy kivágott ruhában ugyan izgató látványt nyújtott, de bennem rém kellemetlen érzéseket okozott. Egy órán belül muszáj volt könnyítenem magamon: el kellett vonulnom egy félreeső helyre és húsz percig csapolhattam a tejet, míg végre megszűnt a feszülés.

A kezdeti és a fogak megjelenésének időszaka szintén sok bajjal járt: nem egyszer nyúzta véresre a babám a mellbimbóimat, amely ezt követően hosszú ideig tabu maradt a hálószobában, férjem legnagyobb bánatára.

Egy szó mint száz: alig vártam, hogy végre abbahagyja a gyerek a szopizást és visszaálljon minden a rendes kerékvágásba. Hogy a testem végre az enyém (és a férjemé) legyen, hogy nyugodt szívvel megihassak néhány koktélt vagy elmehessek egy moziba anélkül, hogy a film végére szét akarjon robbanni a mellem.

A gyerek egyéves korában szokott le a szopizásról, szinte egyik napról a másikra. Első pillanatban nagyon boldoggá tett a tudat, hogy vége az egésznek. Aztán elkezdett hiányozni az érzés. Vágytam azokra a nyugodt percekre, amikor a bébivel az ágyon összefonódva fekszünk és hallom, ahogy nyeli a kortyokat. Vágytam arra, hogy megint legyen időm álmodozni szoptatás alatt. Most viszont, hogy kiürült a tej, a melleim eredeti méretüknél jóval kisebbre mentek össze, a régi szexi melltartók vitorla nagyságúnak tűnnek, elkeserítő a helyzet. Igaz, hogy már semmi akadálya nincs egy-egy görbe estének, érdekes módon nem is vágyom már rá veszettül. Azért jól fog esni egy forró nyári este egy jeges koktél.
Mustra

Kérjük, támogasd munkánkat te is azzal, hogy engedélyezed a hirdetések megjelenítését az oldalon. Lapunk bevételi forrását ezek a hirdetések jelentik, így elengedhetetlenek ahhoz, hogy cikkeinket ingyenesen olvashassátok.

A hirdetések megjelenését engedélyezheted külön a Dívány.hu oldalra is, vagy a kiegészítő program teljes kikapcsolásával az összes általad látogatott site-ra.