Szevasztok!
Innen a hungarian rivieráról írom a naplómat, ahova a Mama lehozott minket, mert nagyon izzadtam a kánikulában a panelben. Sajnos elég elmaradott hely, úgy hívják, hogy falu, és ezért nincs net. De a papa megígérte, hogy otthon felteszi majd a szövegemet.
A falura egy irtó lassú és vacak villamossal kellett három órát utazni. Szerencsére a szomszéd ülésen ült egy jófej srác, aki odaadta a játékait, és amikor látta, hogy már nagyon unatkozom, akkor kukucsozással szórakoztatott.
Mikor végre megérkeztünk, kiderült, hogy a falu az a hely, ahol:
- Fel van akasztva a kaja a fára, és a papa meg a mama onnan szerzi meg.
- Mindent fű borít. Grrr.
- Nagyon süt a nap.
- Van egy nagy kádam a kertben, meg egy a mamának messzebb. Az enyémet medencének hívják, a mamáét Balatonnak. A papa egyikbe se mer belemenni.
- A papa le se veszi a szeme elöl a fényképezőgépet, csak ha nincs ott a mama és éppen el akarok esni.
Itt van a nagynéném is, ő meg kicsi fehér papírokra színes mintákat rak egy kis bottal, ezt nagyon szeretem nézni, csak a mama nem hagyja, hogy megfogjam közben, nehogy elrontsam, hiába mondja a Blanka, hogy nem rontom el, ha egy anya nevelni akar, akkor ott nincs apelláta (ezt a szót tőle tanultam, ha tele van mindkét keze, akkor ott nincs apelláta. Tehát az valami láthatatlan izé.)
A legjobb az egészben a medence után, hogy a papa is itt van egész nap. A hét elején tanultam meg négykézláb kimenni a lifthez, így szoktam próbálni megakadályozni, hogy elinduljon, de eddig nem értett a szóból, most úgy látszik belátta, hogy nekem nagyobb szükségem van rá. Amikor nem fotózik, akkor viccelődik velem, bár fotózás közben is elég vicces. Csak amikor a mama késő délután kitalálja, hogy már este van, és le kell feküdnöm, és sírok, akkor szokott elmenni, ő biztos egy másik szobában sír.
Ja igen, és le tudok ereszkedni kapaszkodásból. És lazán körbejárom az egész lakást kapaszkodva. A mama szerint ez nyolchónaposan durva, és szeretné, ha a jövendő kistestvérem majd kedvesen gőgicsélve heverészne naphosszat mondjuk fél éves koráig, és nem tenne-venne egész nap, mint én. De hát nem lehet mindenki olyan lusta és eltunyult, mint ő, nekem legalább nem kell szégyellnem az alakomat a beachen. Rám is vigyorgott egy pár kigyúrt állat, a papa meg megtanította, hogy ezt úgy hívják, „pasizás”.
