Még jóval a szülés előtt olvastam valamelyik szaklapban (OK, rendben, valóban a Kismama magazinban), hogy mennyire fontos a napirend. A gyerek számára biztonságot ad a szertartások egymásutánisága, a kiszámíthatóság, a keretek. És hogy pontosan képben legyek, azt is jól megvilágította a cikk, hogy a rugalmasság elkerülhetetlen, a túl merev ragaszkodás a szabályokhoz káros.
No akkor, gondoltam, mivel számomra a rugalmasság mindig nagyon ment, a merev ragaszkodás sose állt jól, rá fogok gyúrni a napirendre. Büszkén jelenthetem, hogy ezt a fogadkozásomat megtartottam. Legalább háromhetente rágyúrtam.
Máig találok a lakás különböző sarkaiban cetliket, olyan feliratokkal, mint pl.:
7-8 reggeli, konyha rendbe rakása // 8-9 közös játék // 9-10 házimunka / gyerek kószálhat // 10-fél11 tízórai // fél11-fél2 változó program (séta) // fél2-2 ebéd // 2-fél4 alvás// fél4-5 házimunka és/vagy közös játék // 5-fél6 uzsonna // fél6-7 közös játék // 7-fél8 vacsora // fél8-8 fürdetés // 8 húzás aludni.
Vagy sokkal érdekfeszítőbbek a korai változatok:
23ó szopi // 2ó szopi // 5ó szopi // 8ó szopi, anyareggeli, utána főzés (mi?!) // 11 babatízórai, utána séta v. járóka, nekem takarítás v. rendrakás v. tanulás (ahha, biztos) // 14 babaebéd, utána babaalvás, majd nekem ebéd és nekem is alvás // 17 babauzsonna, utána társadalmi élet közösen (erre nem emlékszem, mi akart lenni) // 19 fürdetéshez elkőkészület, fürdés // 20 babavacsora, utána anyavacsora. Ezután anya menjen aludni!!!
Nem is tudom, hány terv született papíron. Több tucatról lehet szó. A kivitelezés azonban csúnyán bukott minden esetben. Vegyük csak az utóbbi példanapirendet! A gyerekem csakazértse akkor akart szopizni. Amikor nekem aludnom kellett volna, persze, hogy felébredt. De kár volna ráfognom a bukást - az bizony tőle független tény, hogy a házimunkákhoz gyakran nem fogtam a kellő időben, vagy az étkezésekkel csúsztam félórákat. Azt se nagyon hányhatom a szemére, ha nem pont akkor akart délután aludni, vagy azt, hogy hol másfél órát, hol hármat szunyókált. Komoly lelkiismeret-furdalásom is van a napirend terén néhány gyenge pont miatt: rossz időben nem indulok el sétálni vele. (És hátöö mit nevezünk ugyebár rossz időnek?) Néha három napig se megyünk sehova, maximum autóval. A másik: a tanulás, az önfejlesztés, az értelmes dolgok olvasása, nos... úgy esnek ki a napirendből, mint szitán át a liszt...
Most azonban sikerélményem van. Három napja normálisan kelünk, sokat játszunk, házimunkát is csinálunk, főzök (igazi főzelékeket!), tanulok, és a gyerek este időben kerül az ágyba. Nem írtam le tervet sehova, nézem az órát, érzem a ritmust, időben fogok hozzá a dolgokhoz. Sajnos ennek holnap vége: szombat jön, Apa végre itthon, és semmit se úgy fogunk csinálni, ahogy szoktuk. :)
matzi
