Jó, jó, tudom, a net például ma már mindenki cimborája, ehhez mondjuk nem kell átélni az tejbelövellést.
Jó, jó, tudom, a net például ma már mindenki cimborája, ehhez mondjuk nem kell átélni az tejbelövellést. Csakhogy az igaz barát kritikus helyzetben ismerszik meg – most például, amikor csúf az idő, fáradt vagy, és fogalmad sincs mit kezdesz a délutáni alvás után a gyerekkel -, ezért érdemes megfigyelni ki marad melletted a régi kedvenceid közül. És vajon kapsz-e új harcostársakat ehhez a te Új, Gyerekes Életedhez? (A mosógép és a papírpelus oly nyilvánvaló, hogy ugorjuk is őket.)
Mosogatógép
Mi nemrég vettünk. Aki az életéből harminc-sok évet kézzel mosogatva élt le, mint én, annak hatalmas élmény, hogy csak bepakolja a pörköltmaszatba dermedt edényeket, és a kismanók jókedvűen, fütyörészve tisztára súrolják ott bent, a dobozban. Környezetbarát, olcsóbb, mint a vízfolyatás, és többé nem kell három napig kerülgetned a vendégség szomorú tányérmaradékait. Zengjék ódák dicsőségét!
Internet
Most mit írjak? Hiszen éppen ezt olvasod... Mindenben tud segíteni. Február Király fogságába bezárt mamaléted segélykérő üzeneteit pillanat alatt szállítja a kintieknek. Keres, kutat neked, dolgozik veled, viháncolva szalad, ahova csak akarod.
Sándor, Vilmos, Dániel
Szutyok délután van, nyűglődés, és még csak ötöt mutat az óra? Elő a Bóbita könyvet, hadd szóljon a Csiribiri! Énekeld végig a picivel, te leszel az ő Rúzsa Magdija, más meg úgyse hallja! Vagy tedd be a lejátszóba bármelyik Gryllus CD-t, indulhat a bugi!
Délutáni kávé/tea
Alig várom. „Nna, ezt még megcsinálom, és utána iszom egy kávét!” Kedves nővérként átsegít a délutáni kómán, tudod, azon, ami már kettőtől körülötted ólálkodik, aztán alattomosan rád ül, és már csukódik a szemed… A kávé fekete angyal, de ő az életbe hoz vissza: újult erő, ilyesmi.
Az egyrétegű idő
Nem, nem Hawking vadonatúj feketelyuk elmélete. Parasztosan csupán az az időszak –nevezzük így évszakok híján áprilistól októberig az évet-, amikor nincs töksötét fél ötkor és csupán egy réteg plusz ruhát kell felkínlódnod kölykeidre az alap pólón kívül, mikor szekrény mélyén alszik sapka, sál, mellény és a többi folyton leeső, elvesző sunyi kis cucc. Persze, ha esne a hó… Úgyse fog. Vagy fog, májusban.
A legjobb barátod
A maradék ember, aki a felnőtt világhoz köt. Aki már azelőtt ismert és szeretett, mielőtt elkezdted volna trimeszterben számolni az időt. Aki nagyvonalúan megbocsátja, hogy szülő lettél, és ezért zsinórban négyszer mondasz le egy sörözést. Akinek elárulhatod, hogy néha hülyét kapsz a gyerekeidtől. Aki hunyorogva figyel, és azt mondja: Jól áll neked az anyukaság!
Az a valaki, aki vigyáz a babádra, míg te…
Légyen az idős hölgy a szomszédból, vagy a húgod, vagy babysitter, az anyád, vagy bárki akire rábízod csibédet. Így – viszonylag – nyugodt szívvel haladsz elfelé az otthonodtól, nem cipelsz senkit, és akikkel az időt töltöd nem ordítják a füledbe, hogy kakilniuk kell, és nem kell kitörölni a feneküket. (Ez már alapban csodás.) Vár rád néhány óra teljes szabadság, szabadság, szabadsááág! Ne feledd, ezt az áradozást neki, a gyerekvigyázónak köszönheted.
Gyereked
A legeslegjobb, ha jóban vagytok. Nagyon rossz, ha nem. A többit meg nem lehet elmesélni.
A saját Vekerdy Tamásod
Nekem ő, neked lehet más. Imádom a könyveit, humorát, stílusát. Ha a gyerekem nem eszik, túl sokat eszik, nem alszik, féltékeny, sír, verekszik, óvónénik reccsennek rá csúnyán, csak felütöm a könyvét, ő rám villantja kisfiús mosolyát, megigazítja a szemüvegét, segít, válaszol. Őt olvasva olyan izgalmas az élet!
Mit hagytam ki...
Szerinted?
Kökényszemű Katica
