Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Olvasónk, Potyeszka császármetszéssel hozta világra kisfiát a 41.
Olvasónk, Potyeszka császármetszéssel hozta világra kisfiát a 41. terhességi héten. A baba férfiasan kezdte életét: a műtétet követően lepisilte az orvosokat.
2006. május 17-re voltam kiírva, de az orvos befektetett a kórházba, mivel már a 41. hétben voltam, és farosan feküdt a baba. Akkor még mindig nem tudtuk biztosan, hogy fiú lesz vagy lány, mert mindig összezárt lábakkal mutatta magát az ultrahangon.
Aznap szépen elindultunk a férjemmel, kedvesen fogadtak bennünket. Aztán a szokásos papírmunka, és a vizsgálat után megkaptam a szobám. Szépen teltek a napok, vérvétel, ctg, ami ilyenkor szokásos, és el lett döntve, hogy császármetszéssel fog megszületni a babánk. Nem féltem, hiszen előre olvastam a műtétről. 18-án délben elment a nyákcsap, szóltam a nővérnek, aki elmondta, hogy ez eltarthat egy ideig, akár napokig is.
Lementem a szobatársammal gyalog a harmadik emeletről, hogy szívjunk egy kis friss levegőt, persze visza már lifttel mentünk. Szépen megettem egy fél doboz bonbont és lepihentem. Akkor elkezdődtek a fájások, óránként, félóránként, 10 percenként és az 5 percesek már éjszaka fél 1-kor jöttek. Telefonáltam a férjemnek, aki előzőleg már lebeszélte a ceglédi taxissal, hogy legyen készenlétben. Az emberke éppen Kecskeméten volt, és a hívásra őrült tempóban igyekezett a férjemért. Közben én elmentem, hogy megvizsgáljon az orvos, hát a fájások ahhoz képest semmik voltak, mikor megnézte, hogy mennyire vagyok kitágulva.
Felkerültem a szokásos futószalagra, ctg, borotválás, tusolás, beöntés nem kellett, hah sóhajtottam is egyet, aztán bekötötték az infúziót, és akkor magérkezett a férjem. Nagyon megnyugtató volt a jelenléte.
Ismét jött az orvos és megint megvizsgált, mondta hogy 5órakor elkezdjük a műtétet. A nővér felrakta a katétert, és meg kellett innom valami keserű löttyöt. Vittek a műtőbe, ahol mindenki kedves volt, kérdezték is, hogy na ma mit hoz a gólya.
Beadták az epidurális érzéstelenítést, ami a második próbálkozásra sikerült, és amennyire féltem tőle, nem is volt vészes. Mivel nem volt fogadott orvosom, így nagy szerencsémre a két főorvost fogtam ki, ők voltak éppen ügyeletben.
Felrakták a vérnyomásmérőt, a másik kezemet pedig leszíjazták. Nekifogtak a műtétnek, mondták, hogy amikor kiemelik a babát, kicsit feszíteni fog. Így is lett, és 2006. 05. 19-én 5.37 perckor megszületett a kisfiunk 4200 grammal és 52 centiméterrel.
Az orvosok egyszerre kiáltottak fel, hogy mekkora vasgyúró, és milyen sok haja van. A kisfiam erre jól le is pisilte az egyikőjüket. Nagyon jó hangulat volt a műtőben, odahozták hozzám és könnyes szemmel megcsókolgattam az arcát. Aztán vitték ki a férjemnek, aki sírással küszködött éppen.
Elvégezték rajtam az utómunkálatokat és utána kitoltak a pihenőbe, ahol 5 órát együtt voltunk a férjemmel, és 10 percenként jöttek vérnyomást mérni.
Igazán szerencsésnek mondhatom magam hiszen a terhességem,és szülésem is problémamentes volt.
Köszönöm hogy megoszthattam veletek az életem legcsodálatosabb élményét.
Üdvözlettel
Török Anikó
Ön is szeretné megosztani olvasóinkkal szüléstörténetét? Küldje el nekünk a poronty@mail.velvet.hu címre!
