November 3.
November 3. 21 óra 05 perc. Péntek este volt. A férjem épp tévézett, amikor megéreztem az első fájást. Felkiáltottam. Mintha valami fájdalmat éreztem volna, de első baba lévén igazából nem tudtam, hogy ez az-e a fájdalom, amire vártam. „Azért a film végét még várd meg!” - próbálta viccesre venni, de azért szorgalmasan nézte az órát, hogy lássuk, valóban ismétlődik-e a fájdalom, és ha igen, akkor milyen időközönként. Körülbelül 8-12 percenként éreztem egy-egy kisebb fájdalmat, de ezek teljesen kibírhatóak voltak.
Míg ő a filmet nézte, addig lezuhanyoztam, majd lefeküdtem, de megállapodtunk abban, hogy ha éjfélig nem múlnak el ezek a fájások, akkor bemegyünk a szülőotthonba. A filmnek vége lett, közeledett az éjfél, de a fájások nem múltak, igaz nem is erősödtek. A kórházba szánt táskám már össze volt pakolva, így még egy-két cuccot bedobtam, ami hiányzott és elindultunk. Mivel nagyon közel lakunk a szülészethez, így negyed egy körül már be is értünk.
Bekopogtunk a szülőszoba ajtaján, majd kis idő múlva egy szülésznő nyitott ajtót. Mondtam neki, hogy mi járatban vagyok. Megnézte a baba szívhangját és a méhösszehúzódásokat, majd közölte, hogy valóban szülni fogok, ha minden jól megy, akkor másnap délre. Én ezen egy kicsit megrökönyödtem, mert azt hittem, hogy gyorsabban megy egy szülés, de mint mondottam még teljesen tapasztalatlan voltam ebben a témában.
CTG után, megvizsgált (egy – másfél ujjnyira voltam kitágulva), majd bekísért egy alternatív szülőszobába. Lefeküdtem az ágyra és megpróbáltam pihenni. Persze nem sok sikerrel. Kérdeztem, hogy mi legyen a férjemmel, aki kint ül a váróban. Mondta, hogy egyelőre nyugodtan küldjem haza, mert még nem fogunk szülni egy darabig. Így hát elbúcsúztam a férjemtől és a lelkére kötöttem, hogy a telefonját ki ne kapcsolja, mert bármikor hívhatom. Ez kb. már olyan két óra körül lehetett. S szülésznő megkérdezte, hogy szeretnék-e homeopátiás készítményeket szedni, amelyek segítik a tágulást és csökkentik a fájdalmat. Mivel úgy gondoltam, hogy károm nem származhat belőle, így igent mondtam.
A következő két órában a fájások nem nagyon sűrűsödtek, viszont egyre jobban fájtak. Időközben megvizsgáltak újra, majd megkaptam az ilyenkor szokásos beöntést. Ezek után már nem nagyon volt kedvem feküdni és inkább sétálgattam a szobában, a fájásokkor pedig a bordásfalba kapaszkodva kicsit rugóztam. Nekem ez vált be. Négy – fél öt tájékán újabb vizsgálat következett, majd közölte a szülésznő, hogy lassan hívhatom a férjemet, ha szeretne bent lenni. Természetesen azonnal felhívtam és félórán belül ott is volt. Amíg én a férjemnek telefonáltam addig a szülésznő felhívta a dokimat, hogy jöjjön ő is.
A férjem beérkezése után körülbelül egy óráig nem történt még semmi. Aztán hat óra körül megérkezett az orvos is, aki újból megvizsgált, majd közölte hogy most már elég tág vagyok, és mivel eddig a magzatvíz nem folyt el, hát megrepeszti a burkot. Ez meg is történt és innentől kezdve felgyorsultak az események. A fájások egyre sűrűsödtek és egyre jobban fájtak. A férjem kérdezte, hogy megmasszírozza-e a derekamat, vagy miben tud segíteni, de igazából nekem nem esett jól a masszírozás, így hát mondtam neki,hogy inkább csak nézze tovább, hogy milyen gyakran jönnek a fájások, és milyen soká tartanak, illetve szóljon hogy a homeopátiás bogyókat be kell szedni. Ugyanis kétfélét kaptam, és félóránként kellett 5-5 szemet bevennem. Mindenesetre az nagyon jó érzés volt, hogy ott volt mellettem, nekem ennyi épp elég volt.
Hét óra tájban jött egy újabb szülésznő, akinek én nagyon örültem, mert sokkal szimpatikusabb volt annál, aki eddig ott volt. (Hétkor van a műszakváltás). Ekkor a fájások már elég sűrűn jöttek, de én sétáltam fáradhatatlanul. Illetve fáradva, mert végül is hajnali három óta folyamatosan sétáltam. Nyolc órakor „megérkezett” az első tolófájás. Kiabáltam is, hogy érzem a tolófájást. Azt mondták, pattanjak fel az ágyra. Persze alig tudtam feltápászkodni, de azért kis segítséggel sikerült. Három-négy tolófájás után éreztem azt a bizonyos megkönnyebbülést és 8:35-kor megszületett a gyönyörű kisfiam.
Fél óra alatt elvégezték az utómunkákat, majd mondták, hogy egy órát együtt lehetünk, de olyan szerencsénk volt, hogy a mellettünk lévő szülőszobában éppen még szült egy kismama és az egy órából nekünk kettő lett. Így született meg hát a kisfiunk, november negyedikén 3560 grammal és 52 cm-el, mindenféle komplikáció nélkül. A szülés, így visszagondolva elég könnyű volt, és nagyon jó élményeim maradtak róla. Bármikor jöhet a második!
Ön is szeretné megosztani olvasóinkkal szüléstörténetét? Küldje el nekünk a poronty@mail.velvet.hu címre!
