Hogyan működik a pornó egy olyan társadalomban, amely a teljes szexuális elnyomásból lábadozva egyszer csak szemben találja magát a pornó abszolút határtalanságával?
A megkötözős, kényszerítős, dominanciával összefüggő szerepjátékok sokak kedvencei. És nem csak a fantáziák szintjén: nincsenek kevesen, akik élesben is kipróbáltak már ilyen forgatókönyvet. De vajon mi az oka annak, hogy az alá-, fölérendeltséggel, fájdalommal és kiszolgáltatottsággal való kísérletezés ilyen sok embert mozgat?
Minden idők egyik legismertebb pszichológiai kísérlete azt vizsgálta, hogy vajon a férfiakban vagy a nőkben nagyobb-e a hajlandóság, ha alkalmi szexről van szó.
A maszturbációról mindenki gondol valamit. Vannak, akik azt, hogy klassz és cseppet sem ciki dolog, mások viszont kínos pótcselekvésként tekintenek rá. De akár örömmel és büszkén, akár maguk előtt is szégyellve: a legtöbben igenis élnek a természet és az emberi lelemény adta lehetőséggel.
Az emberi elme olyan, mint egy jéghegy. Így vélekedett Sigmund Freud a 19. század második felében, aki szerint a gondolataink, emlékeink, vágyaink csupán töredéke érhető el a tudatos működésünk számára: belső tartalmaink jelentős része a felszín alatt, a tudattalan mélységeiben lappang. Bár nem ismerjük ezeket a késztetéseinket, attól még erőteljesen hatnak az életünkre. Mihez kezdjünk velük? Legújabb sorozatunk nyitó részében összegyűjtöttük, mit érdemes tudnod az elfojtásról.
Az első osztályos kis nebulók még együtt játszanak a fiúkkal, másodiktól már elindul a nemek elkülönülése, majd egészen addig „hülye” marad az ellenkező nem, amíg meg nem érkeznek az első hormonfröccsök. Nagy tévhit, hogy a felvilágosításra és az iskolai kapcsolatok szemmel tartására csak hatodik osztálytól van szükség.
Hogy kapni miért szeretik nők és férfiak, talán nem kérdés. Testileg is nagyon jó érzés, és hát jót tesz az egónak is: nyilván szexi és vonzó vagyok, ha a partnerem ilyen örömökben részesít. De miért van az, hogy a férfiak egy jelentős része sem (a női izgalomhoz) szükséges rosszként, hanem kifejezetten izgalmas, sőt izgató dologként tekint rá?
Biztos te is elgondolkodtál már azon, vajon másokhoz képest több vagy kevesebb szex van-e az életedben. Nem vagy egyedül. A legtöbbünket foglalkoztat, hol helyezkedünk el a különféle skálákon, ha pedig a szexualitásról van szó, a legtöbben szeretnénk azt érezni, hogy minden rendben van velünk. Nem akarunk kilógni a sorból, vagy ha már mindenképpen muszáj, akkor inkább fölfelé tűnnénk ki.
Alig egy éve robbant be az amerikai sikerlisták élére a sztárokról írt humoros cikkeiről ismert újságíró, Taffy Brodesser-Akner első regénye, amely pár hete magyarul is megjelent a 21. Század Kiadó KULT Könyvek sorozatában, Kepes János fordításában. A Fleishman bajban van eddig csupa pozitív kritikát kapott olyan nagynevű lapoktól, mint a Guardian, a New York Times vagy a Washington Post. Mit tud a könyv, amivel mindezt kiérdemelte?
Talán régen se volt minden jobb, legalábbis az alábbi három sztori ezt támasztja alá. Ideje leásni a korabeli bulvár aljára!
A legtöbben zavarban vagyunk, amikor szexuális vágyainkról esik szó. És az még a jobbik eset, amikor egyáltalán szó van róluk: többnyire inkább hallgatunk a fantáziáinkról. Legtitkosabb képzelgéseinket sokszor szégyelljük még magunk előtt is: nem értjük, hogy juthatnak furcsa, sőt bizarr dolgok az eszünkbe. Hát normális dolog ez?
Ha szexuálisan aktív vagy, vagy voltál életed korábbi szakaszában, reméljük, volt már részed felejthetetlen szexuális együttlétben. Olyan alkalomra gondolunk, amikor olyasvalakivel voltál, akit igazán vonzónak találtál, akivel biztonságban érezted magad, és akivel teljesen egymásra voltatok hangolódva.
