A szekták mögött sok esetben pénzmosás húzódik, jobb esetben egy híg és ártatlan elmélet, esetleg tömeghisztéria jól megkomponált csoportpszichózissal. Túl sok áldozat, sok tanú, sok probléma. Jövedelmező befektetés és divatos vállalkozás, hiszen még adózni sem kell utána. A kételkedés szükséges, a mérlegelés elengedhetetlen. Tudomásul kell venni, hogy valós problémáról van szó, és ugyanúgy a megelőzésen van a hangsúly, mint a drogoknál. A legfontosabb, hogy mindenki számára hozzáférhető legyen az információ, mert mindenkinek tudnia kell a veszélyeiről, mielőtt betársul egy közösségbe.
A szekták általában élesen szembefordulnak a történelmi egyházakkal, sőt gyakorta a társadalomnak is hátat fordítanak, és rendszerint ez eredményezi a közösségek, családok felbomlását, baráti kapcsolatok megszűnését. Különböző elveket hirdető szektákkal - közvetve, vagy közvetlenül - szinte már mindenki találkozott, még egy olyan vallási szempontból balanszírozott országban is, mint hazánk. Napjainkban mintegy 5-600 féle keresztény alapokon nyugvó szekta-tömörülést, felekezetet, kisebb egyházat tartanak számon. A szekták elméleti forrása rendszerint a Biblia szabad értelmezése, mely olykor rendkívül elvont, sarkított, belemagyarázott, néhol taszító giccsbe hajló elvrendszer. Mindez jogosan vívja ki a történelmi egyházak képviselőinek kritikáját.
A szivárvány szürke árnyalatai
A szektákat számtalan módon lehet definiálni, ám minden magyarázat közös tőről fakad: a szekták olyan vallási közösségek, amelyek valamely nagy kultúra vallási közösségeinek tanaiból és gyakorlatából származtatják magukat, de azzal mégsem kívánnak azonosulni.
A szekta szó a latin sequor (követ) szóból származik, de eredetileg egyszerűen csak „felekezetet" vagy „irányzatot jelent. A szó magyar megfelelői közt szerepel az is, hogy egyeseket félrevezettek, „elkolompoltak" a nyájtól. S valóban, minden szektára jellemző az elkülönülés, valamilyen különleges irányzat felvállalása, ahol igen lényeges a vezető, a guru, az alapító személye, és vele szemben a már-már szolgai alávetettség. Tevékenységük a személyiség feladásához vezethet.
Magyarországon az első terjedési ok a letűnt korszak hit- és egyházellenes kampánya. Hiába ment végbe némi rendszerváltozás, sok emberben megmaradt a történelmi egyházakkal szembeni ellenérzés. Napjainkban meglepő lendülettel tör fel a vallási igény, azonban nem a hagyományos közösségek, hanem az új, divatos szekták felé irányulva, amit a szélsőséges liberalizmus is elősegít. Egyes szekták népszerűségét az egyre fejlődő marketing is segíti, hiszen a szekta-vezérkar előszeretettel használja annak eszköztárát.
A szekták MLM rendszerben működnek, piramisjátékként kell őket elképzelni. A piramis csúcsán pedig a teljhatalmú és tévedhetetlennek hitt szektavezető áll. Emiatt óriási rivalizálás van különböző konkurens szekták között, hiszen a piacot meg kell osztani és a befolyó pénz szempontjából nem mindegy, hogy egy szektába száz vagy százezer tag jár.
A menő szektások is tanulnak, fejlődnek és folyamatosan tréningezik magukat: hogyan, milyen módon lehetne még több hívet szerezni, kiaknázva az emocionálisan felkavart társadalmi levesben rejtőző lehetőségeket.
Az érzelmi elszegényedés termékeny talajt biztosít a könnyen emészthető misztikumnak, a parapszichológiának, a szekták mögött húzódó gazdasági és politikai érdekeknek. A rendszerváltás után annyira liberális lett az új egyháztörvény, hogy nagyon könnyű volt egyházat alapítani. Még ma is könnyű. A vallásszabadságra hivatkozva igazából bármit megtehetnek.
folytatjuk
