„A Tarot nem büntet, nem simogat, nem gyárt elméleteket, csak mond valamit.
Ha nincs vele dolgunk, hát nincs. A kártyának ez tök mindegy.”
A heti tanítás: Ártatlanság
Az öregember a kártyán gyermeki örömöt áraszt magából a világba. Egyfajta kegy és báj lengi körül, mintha otthonra lelt volna önmagában és mindabban, amit az élet hoz. Játékosan beszélget az ujján ülő imádkozó sáskával, és úgy tűnik, ők ketten a legjobb barátok. A körülötte aláomló, rózsaszín virágok az elengedés, az ellazulás és az üdeség időszakát jelképezik. E virágokkal reagál a természet az öregember jelenlétére; ezek az ő belső minőségének visszatükröződései.
Az ártatlanság, mely az élet mély megtapasztalásából ered, gyermeki, de nem gyerekes. Ahogy a gyermek növekszik, ennek az ártatlanságnak a helyét egyre inkább a bizalmatlanság és a kétely veszi át, és lassan megtanulja, hogy a világ veszélyes és fenyegető is lehet. De a teljességgel élt élet ártatlansága olyan minőségeket foglal magában, mint a bölcsesség és a folyton változó élet varázsának elfogadása.
Mester az ártatlanságról
A zen szerint, ha eldobod a tudást – és ebbe a tudásba mindent beleértek: a nevedet, az identitásodat, mindent, mert ezeket másoktól kaptad –, ha mindent eldobsz, amit másoktól kaptál, akkor lényed egy teljesen más minőséget nyer: az ártatlanságot. Ez a személyed, a személyiséged keresztre feszítése lesz, melyet majd az ártatlanságod feltámadása követ. Újra gyermekké válsz; újjászületsz.
