Babakorában megette a brokkolit, és a spenótot is, sőt a sütőtök volt a kedvence. Amióta óvodába jár, válogat, a top három pedig nem más, mint a pizza, a sült krumpli és a sajtos tészta. Dr. Kollár László gyermekorvossal beszélgettem arról a dilemmáról, hogy a hozzátápláláskor alapvetően zöldség- és gyümölcsevő babákból hogyan lesz oviskorra egyoldalúan étkező kisgyerek. A folyamat elkerülhető, illetve visszafordítható, így tippeket és trükköket is megosztunk az olvasóinkkal.
Hozzátáplálás négy hónaposan?
Alapjában véve a kisbaba életének első fél évében a legjobb táplálék az anyatej. Ám előfordul, hogy valamilyen oknál fogva nem kivitelezhető a szoptatás, vagy egészen egyszerűen nem áll rendelkezésre elegendő anyatej, ekkor a kismamáknak általában tápszert javasolnak.
Ám, ha a baba szépen fejlődik, és eléri már a három-négy hónapos kort, de nincs elegendő anyatej, a gyümölcsök, zöldségek bevezetése előrébb is hozható. „Sokak számára lehet, hogy eretnekül hangzik, én mégis felvállalom, hogy a hozzátáplálás bevezetése előrébb hozható, de csakis abban az esetben, ha nem áll rendelkezésre kellő mennyiségű anyatej. Már három-négy hónaposan is bevezethetjük az almát, a burgonyát – mondja Dr. Kollár László gyermekorvos.
Az ízeket is tanulni kell
A hozzátáplálás időszakában az egyik legalapvetőbb erénye a szülőnek az, ha kitartó és következetes. A kisbaba és a kisgyerek életében a rendszer és a kiszámíthatóság adja a biztonságot, így érthető, ha az első vagy akár a harmadik kínálásnál sem ízlik még az újonnan bevezetett íz.
A kínálás időszakában éppen ezért ne törekedjünk „gourmand” kisbabák nevelésére, egyfajta íz kínálásával eltölthetünk 5-7-10 napot is akár. Ha ugyanis minden nap más ízzel traktáljuk a kicsit, nincs ideje megszokni, ténylegesen megtanulni az új ízt. Ezért is lényeges, hogy a bevezetés időszakában bő egy hetet hagyjunk egy-egy íz „megtanulására”.
„Az egyik kis páciensem például hét napon keresztül utasította el, köpte ki a répát, fancsalította el az arcát, amikor édesanyja kínálta neki. A család legnagyobb megrökönyödésére, a nyolcadik napon viszont az egész tányér tartalmát bekanalazta, és azóta is az egyik kedvence a répa.” – mondja a doktor. Sok esetben nyomon követhető, hogy azok a babák, akiknek nem volt elég idejük az ízek megtanulására, kisgyerek, illetve felnőtt korukban is kevesebb zöldséget, gyümölcsöt fogyasztanak szívesen.
Őrizzük meg a változatos étrendet
Amennyiben a bevezetés időszaka jól sikerült, általában elmondható, hogy egy kisgyerek 15-20 féle zöldséget és gyümölcsöt fogyaszt, leginkább főzelékek és pürék formájában. Nekünk szülőknek az egyik feladatunk, hogy egészséges táplálkozásra neveljük gyerekeinket, hiszen ezáltal olyan egészségmegőrző „kulcsot” adunk a kezükbe, mellyel egy életen át sikeresen élhetnek. Hiszen babakorban a legtöbb kisgyerek szívesen megeszi a sütőtököt, a brokkolit, a répát, sőt még a paszternákot, vagy a spenótot is.
Hogyan lehetséges, akkor, hogy óvodás korra mindez a pizza, a virsli, a sült krumpli, és a különböző tészták szintjére redukálódik? A folyamat részben természetes, a gyerekek 2-3 éves korukra rémesen konzervatívvá válnak, már ami a táplálkozást illeti - vagyis a szülők részéről nagyon tudatos munkára és odafigyelésre van szükség, hogy ezt elkerüljük.
A reform menzák idejében pedig többé nem varrhatjuk az iskolák és óvodák nyakába ezt a felelősséget.
„Ne hagyjuk, hogy az alapvetően zöldségen és gyümölcsön felnövő gyerekünk az egyszerűbb, gyorsabb „délibábja” következtében egyoldalúan étkezzen. Ne adjuk fel mi szülők, ne engedjük, hogy az egy évesen egészségesen étkező gyerekből pár év leforgása alatt jó esetben hatféle ételt fogyasztó óvodás váljon.” – hangsúlyozza Dr. Kollár.
Együnk többfélét
Ciceró is tudta már az ókorban, hogy a változatosság gyönyörködtet, és ez az étkezésünkre is igaz. Éppen ezért törekedjünk arra, hogy minél többfélét fogyasszunk, zöldségből, gyümölcsből, de a húsokból és a gabonákból is! Ne vegyük mindig a szokásos paradicsom-paprika-uborka kombót, próbáljunk ki más zöldségeket is a vacsorához, vagy a gyerek iskolai szendvicsébe. Csíráztassunk magvakat, válasszuk a szezonális zöldségeket és gyümölcsöket a piacokon, csempésszük be a gyógynövényeket az étrendbe, használjunk fűszernövényeket.
Csak egy kis fantázia kell hozzá, és a szendvicskrémnek készített tojáskrémet megszórhatjuk egy kis csipet szárított csalánnal, vagy a krémleveseket is ízesíthetjük kakukkfűvel, szerecsendióval, tökmaggal. Persze a tavasz és a nyár a leggazdagabb, ha a gyümölcsökről, zöldségekről beszélünk, de próbáljuk ki bátran ősszel a naspolyát, főzzünk céklát, és nem ördögtől való a csicsóka, és a birsalma sem, mely utóbbiak betakarítási ideje tél elejére esik. Azt pedig a legtöbb ovis is tudja, hogy a kökény is akkor a legfinomabb, ha megcsípte az dér.
„Érdemes nem csupán a ropogós zöldségekből, gyümölcsökből változatosan étkezni, de a húsok közül is frissíthetjük a palettát, biztonságos forrásból beszerezhető ma már a bárány, vagy a vadhúsok, mely utóbbiak biztosan nem hormonkezeltek, és a génmanipulált takarmányozás árnyait is elfelejthetjük. Nem kell nagydobra verni, hogy nyúlhúsból készült a pörkölt, vagy galambból a leves.” – mondja a gyerekorvos.
Színekkel az egészségért
Régi trükk, és a gyerekek imádják, ha a játék a mindennapok részévé válik. Bevezethetjük például, hogy vacsoránál, amikor együtt a család, megbeszéljük, hogy ki milyen színt eszik, van-e piros, zöld, sárga, fehér a tányéron.
Minél több színt eszünk annál jobb. Nem kell a konvenciókat követni, a vajas kenyérhez nyugodtan lehet egy szem szedret bekapni, hogy letudjuk a lilát, vagy egy szelet sárgarépát elmajszolni, ha a narancssárga hiányzik, a zellerzöldről nem is beszélve.
A szülőknél a labda, ők maguk jelentik a mintát
„Az egyik családnál, - akik hozzám jártak három gyermekükkel -, láttam azt a hatalmas ötletet, amit azóta én is megvalósítok, ha időm engedi. Az anyuka minden nap összevágott egy nagy halom gyümölcsöt egy öblös tálba. Volt benne kivi, szőlőből kétféle, alma, és tél idején persze a konzerv ananász, vagy a kamra polcáról az őszibarackbefőtt. Délután, amikor mindenki hazajött, nem a házi feladatnak estek neki, hanem körbeülték a gyümölcsöstálat, villával a kézben, és meséltek egymásnak a napjukról, miközben egy tálból csemegéztek. Ez több ponton is üdítő, feltöltő. Egyrészt elvárások nélkül, mindenki azt ehette ki a tálból, amihez kedve volt: a savanykásabb ízek kedvelői a kivit, a kisebbek az almát, banánt, az ínyencek jobb napokon a gránátalma magjait.
Másrészt minőségi időt töltöttek el együtt, tudtak egymás dolgairól, miközben vitaminokat és ásványi anyagokat juttattak szervezetükbe. Nem utolsó sorban pedig kiemelném a szülők példamutatását, hiszen lehet papolni az egészséges táplálkozásról, de jogos a kérdés, hogy miért enne meg a gyerek bármilyen zöldséget, gyümölcsöt, ha a szülő már hetek óta nem harapott bele egy almába?
