A HPV (Humán Papillomavírus) elleni oltás a kötelezően felajánlható oltások közé került Magyarországon, ami azt jelenti, hogy a 2014/15-ös tanévben 12. évüket betöltő, hetedikes lányok ingyen kaphatják meg az oltást, ha igénylik.
Az oltás a méhnyakrák kialakulása ellen véd, és az EU több országában már a kötelező oltási sorban szerepel. De hogyan létezhet oltás egy rák ellen? És ha létezik, miért kell mégis rákszűrésre járni? Egyáltalán, mi az a méhnyakrák? Elmondjuk.
A vírus
A Humán Papillomavírusok kifejezés nem egyetlen kórokozót jelöl, hanem a vírusok egy nagy csoportját foglalják magukba. Vannak köztük olyanok, amelyek jóindulatú betegségeket okoznak, például a hegyes függöly (kondiloma akuminatum) nevű nemi betegséget, míg más alcsoportok különféle rákfajták kialakulását segítik elő.
Ha a vírus bekerül egy fogékony sejtbe, akkor ugyanis megváltoztatja a sejt működését, részben a saját szaporodásának szolgálatába állítva azt. Így a sejt örökítőanyaga is megváltozik, ami bizonyos vírustípusok esetén növeli az esélyét a tumoros sejtburjánzás, azaz a rák kialakulásának.
Azt, hogy a HPV ilyesmire képes – azaz korábban nem rákos sejteket rákos sejtekké változtat – a hetvenes években írta le egy lengyel bőrgyógyásznő, ugyanis bizonyos HPV-típusok bőrdaganatokat okoznak. Néhány évvel később a német kutató, Harald zur Hausen felfedezte a méhnyakrák és a HPV-fertőzés közötti összefüggést, majd a védőoltás kifejlesztésben is részt vett – ezekért az érdemeiért Nobel-díjat is kapott 2008-ban. Az első védőoltás 2006-ban, az USÁ-ban került kereskedelmi fogalomba.
A fertőzés
A HPV leginkább szexuális úton terjed, ugyanakkor ritka esetekben szexuális életet sosem élt nőkből (apácák, csecsemők) is sikerült kimutatni, tehát nem az összes eset nemi eredetű. De a legtöbb igen, azaz minél több szexuális partnere volt az embernek, annál valószínűbb, hogy HPV-je is lesz. A jó hír, hogy a HPV-fertőzések egy jelentős része pár éven belül magától elmúlik, a vírus eltűnik a szervezetből. A rossz hír, hogy a fertőzés többnyire tünetmentes, azaz észrevétlen marad, és az óvszer sem véd ellene száz százalékig (bár lényegesen csökkenti az átvitel esélyét, szóval azért van értelme felhúzni!).
Azok, akik a rákkeltő 16-os vagy 18-as alcsoportba tartozó vírussal fertőződnek meg, szintén gyakran észrevétlenül betegség nélkül megússzák és pár éven belül vírusmentesek lesznek, de minden tizedik esetben hosszú évekre fennmarad a vírus a szervezetben, ami magas kockázatot jelent a méhnyakrák szemponjából. Ugyanazt a HPV-vírust is többször el lehet kapni, mivel a szervezet nem emlékszik a fertőzésre.
A rák
A HPV-nak több mint száz alcsoportja ismert, ezek bőrdaganatokat, szájüregi- és gégetumorokat és nőgyógyászati daganatokat (szeméremtest, hüvely tumorok) tudnak okozni.
A méhnyakrák kialakulásáért a HPV 16-os és 18-as törzse felelős, és ami igazán megdöbbentő: a kutatások szerint szinte az összes méhnyakrákos esetet ez a vírus okozza (a méhnyakrákok 65-70 százalékáért a fenti két alcsoport a felelős, de a többi méhnyakrákos eset több mint 99 százalékában is kimutatható valamelyik HPV jelenléte).
A hüvelyben tenyésző HPV nem minden esetben okoz méhnyakrákot, és amikor okoz, akkor is több év szükséges a rák kialakulásához – éppen ezért javasolt évente-kétévente rákszűrésre járni, hiszen az időben észrevett elváltozások még jól kezelhetőek. A betegség egy jó ideig csak a méhnyak hámborítását érinti, majd továbbterjed a méh vagy a hüvely irányába, később pedig áttéteket ad más szervekbe is – ekkor már igen nehéz, esetenként lehetetlen a folyamat visszafordítása.
A HPV jelenléte mellett a rák kockázatát tovább növeli, ha az illető dohányzik is, ha más nemi betegsége is van, valamint növelik az esélyét a szülés okozta méhnyaksérülések is. Ezért fontos, hogy a szülés és az életünk azt követő feje tetejére állása se akadályozzon meg bennünket abban, hogy évente eljárjunk a rákszűrésre: egy egyéves gyerek mellől már el lehet szabadulni ennyi időre, és komolyabb bajt előzhetünk meg vele.
A méhnyakrák jellemzően a negyven-ötven éves nők betegsége, de az életkor nem véd ellene: tizenöt évesen is meg lehet kapni, az utóbbi időben pedig két harmincas évei elején járó nő esetével is találkozhattunk: a nemrég elhunyt Pete Zsófia énekesnő megrázó blogot vezetett a betegséggel való küzdelméről, miközben hamarosan megjelenik Mittelholz Dóra, újságírónő betegségéről írt önéletrajzi könyve. Magyarországon évente nagyjából négyszáz, azaz több mint napi egy nő hal meg méhnyakrák következtében, ezzel Európában a legrosszabb statisztikát produkáljuk.
A szűrés
A rákszűrés során nem a HPV-t mutatják ki az emberből, hanem azt nézik meg, jelen vannak-e olyan sejtek, amelyek már elindultak a tumorsejtté válás útján. Ehhez a nőgyógyász a méhnyakról vesz kenetet, arról a részről, ahol a hüvely és a méh hámborítása találkozik egymással, ugyanis itt a legnagyobb a rákos sejtek kialakulásának a veszélye. Ez egy általában picit kellemetlen, de nem igazán fájdalmas mozdulat. A kenetet laboratóriumban értékelik, ahol azt állapítják meg, fennáll-e a sejtekben úgynevezett rákmegelőző állapot, és ha igen, ez mennyire előrehaladott és a hám mekkora részét érinti (alsó egyharmadát, alsó kétharmadát, vagy az egészet).
A nőgyógyász emellett esetenként kolposzkópos vizsgálatot is végez rajtunk a rákszűrés során: ez gyakorlatilag egy hüvelybe helyezhető, lámpával felszerelt nagyító, amivel észre lehet venni bizonyos hámeltéréseket. Szintén picit kellemetlen, nem fájdalmas, mellékhatások nélküli vizsgálat. Vannak országok, ahol először csak kenetet vesznek és csak rossz rákszűréses lelet esetén csinálnak kolposzkópos vizsgálatot is, míg más országokban rutinszerűen csinálják mindkettőt, biztos, ami biztos. Magyarországon a nők 30 százaléka vesz részt megfelelő rendszerességgel rákszűrésen.
A lelet
A rákszűrés leletét korábban az úgynevezett Papanicolau-féle rendszer szerint értékelték, azaz P1 és P5 közötti számot kapott eredményül az ember, ahol az 1-es teljesen ép sejteket, az 5-ös daganatos sajteket, a többi pedig a kettő közötti valamelyik fokozatot jelölte. Manapság a legtöbb laboratóriumban már egy másik fajta, ennél bonyolultabb osztályozást alkalmaznak, amely részletesebb és árnyaltabb, cserébe esetleg a laikus szemlélő nehezebben igazodik ki a leleten.
Ezen ugyanis ilyenkor már nem csak egy szám szerepel, hanem a felismert sejtek fajtái, beleértve az esetleges rákmelgelőző és gyulladásos sejteket is, a kenetben látható esetleges kórokozók (Trichomonas, Candida) jelenléte, illetve esetleg a HPV-fertőzés gyanúja. A lelet és a páciens egyéb adatainak (életkor, szült-e már, mikor menstruált, stb.) ismeretében a nőgyógyász dönti el, hogy milyen további lépéseket tesz, azaz mikor szükségesek egyéb vizsgálatok is.
A kimetszés
Mi történik, ha a rákszűrés eredménye alapján az orvos úgy gondolja, itt fennáll a sejtek rákos irányba történő változásának rizikója? Ilyenkor olyan szövettani mintavételt csinálnak, amelynek során kúp alakban kimetszik a méhszáj-méhnyak hámborításának egy részét – pontosabban abból egy egy centiméter alapú, egy centiméter hosszú kúpot. Ez azért jó, mert a legtöbb esetben egyúttal meg is oldja a problémát, ugyanis eltávolítják azt a hámszövetet, amiben a kóros sejtek voltak.
A konizációt altatásban végzik, a műtéti technikától függően szikével vagy elektromos késsel. Ez általában 1-3 napos kórházi tartózkodással jár. Az eltávolított szövetrészt azután mikroszkópban elemzik, így pontosan megállapítható, milyen sejtek voltak benne és ha voltak rákelőző sejtek, akkor azokat sikerült-e teljes mértékben eltávolítani. Ha úgy tűnik, hogy a kimetszett terület szélén is vannak rákelőző sejtek, akkor újabb kimetszés vagy műtét következik annak érdekében, hogy az összes kóros sejtet eltávolítsák.
A méhnyak területén túlterjedt betegség esetén további vizsgálatokat – például hasi ultrahangot, CT-vizsgálatot, vagy a méhnyálkahártya eltávolítását és annak szövettani vizsgálatát – végeznek.
Az oltás
A HPV-ellenes védőoltást a szexuális élet megkezdése előtt javasolják, azaz kiskamasz korban. Az oltás hatására az immunrendszerünk képessé válik arra, hogy a vírus megjelenésekor gyorsabban termeljen ellenanyagot ellene, és kivédje a fertőzést. A már meglévő HPV-fertőzést az oltás nem gyógyítja meg, ugyanakkor HPV-fertőzésen már átesett, azaz kamaszkorúnál idősebb nőket is van értelme beoltani a további fertőzések, illetve az újrafertőződés kivédése érdekében.
Az oltóanyag nem tartalmaz élő vírust, amely elszaporodhatna a szervezetben, sem olyan vírus-örökítőanyagot, amely képes lenne megváltoztatni az emberi sejtek működését. Magyarul az oltás semmiféleképpen nem növelheti a méhnyakrák vagy bármilyen más tumor kockázatát. A leggyakoribb mellékhatás az oltás beadásának helyén fellépő, pár napig tartó bőrpír, duzzanat, ritkábban hőemelkedés.
Míg korábban mindenkinek három oltásból álló sorozatot ajánlottak, a jelenlegi gyakorlat szerint a 15 év alattiak két oltásból, az ennél idősebbek három oltásból álló sorozatot kapnak. Az idén 12. évüket betöltő lányok ingyenesen kaphatják meg az oltást, egyébként egy-egy oltás ára 30 ezer forint körül mozog, ugyanakkor több önkormányzat is anyagi segítséget nyújt a településükön élő fiatal nők oltásához, ezért az oltóanyag megvásárlása előtt érdemes erről a lehetőségről a háziorvosnál, iskolaorvosnál vagy az önkormányzatnál érdeklődni.
A védőoltás nem jelenti azt, hogy soha többé nem kell rákszűrésre járni: az oltás ugyanis csak a leggyakoribb tumort okozó típusok ellen véd. Nagyon ritkán előfordulhat, hogy olyan HPV-típus okoz rákos betegséget, amely ellen nem véd az oltás. Ezért a rákszűrésre az oltás beadását követően is el kell járni, hiszen a rákmegelőző állapot időben történő felismerése megmentheti az életünket.
Sokan egyébként azt sem tudják, hogy az oltás férfiaknak is javasolt, hiszen a méhnyakrák mellett többek között végbélnyílás körüli rákot is okoz. Ha ehhez hasonló, kevésbé ismert információkat (is) szeretne megtudni, látogasson el a hpvdoktor.hu-ra, ahol a leggyakoribb tények-tévhitek mellett hasznos alkalmazások (például Orvos válaszol) várják.
