Ha már mostanában a szülés árát boncolgatjuk, érdemes elolvasni egy olyan olvasónk írását, aki nem átallott fizetős klinikát választani szüléséhez: a Kútvölgyi Maternity-t. Lehet vele egyet és nem érteni, a lényeg, az ilyen klinikák igenis jó alternatívák lehetnek azoknak, akik erre vágynak.
Maternity Szülészeti és Nőgyógyászati Magánklinika – Kútvölgyi Prémium Kórház
Mint minden első gyermekét váró édesanya, tele voltam kérdésekkel a szülést illetően. Ezért döntöttem úgy, leírom történetemet, mert van ma olyan kórház Magyarországon, ahonnan az ember alig akar hazamenni...
Kislányunk igazi csodatörténet, szerelemgyerek. Férjemmel – akkor még párommal – évek óta ismertük egymást, egy egyetemre jártunk, de évekig csak a visszafojtott vágy izzott köztünk, hiszen komoly párkapcsolatban éltem. Aztán az esküvőm előtt két hónappal meghoztam a mások számára érthetetlen döntést: kilépek az eljegyzésből, hiszen olyan lelki és fizikai vonzalmat érzek egy másik férfi iránt – aki most már férjem és gyermekem apukája –, amit egyszerűen nem tudok leküzdeni, úgy éreztem, előbb vagy utóbb legyőz a kísértés...
Szakítás után egy hónappal már tombolt köztünk a szerelem, pár hónap múlva pedig párom felvetette: mi lenne, ha gyerekünk lenne?! Bár személy szerint még nem éreztem fékezhetetlen vágyat, hogy anyává váljak, hagytam, hadd sodródjak az árral...
Első próbálkozásunkkor kedvesem kiszámolta, szülessen a gyerkőc 2010.10.10-én, mert az milyen poén, amely időpontot még azon az éjjel bevésett a telefon naptárába: SZÜLÉS címen... - így született meg kislányom 2010.10.10-én,... - de ne szaladjunk így előre!
Szóval, szerencsénkre az áldással nem kellett sokáig várni, gyakorlatilag azonnal teherbe estem. A várandósság is simán ment, 12 hetesen megházasodtunk, majd teltek a hetek, hónapok, minden rendben zajlott. Férjem aggódó apukaként a legjobbat szerette volna adni nekünk, és mivel végig dolgoztam is – ami mellett nehéz eljárni a többórás várakozást kívánó vizsgálatokra – a terhesgondozást illetően egy magánorvosi központ mellett döntöttünk. A terhesség 8. hónapjában eljött az idő, hogy megkeressem az intézményt, ahol szülni fogok; két lehetőségem volt, ahol az akkori szülészem dolgozott: az István Kórház és a Telki Magánkórház. Mivel a telkit értelmetlen pénzkidobásnak tartottam, maradt az állami rendszer, gondoltam, négy napot kibírok. TÉVEDTEM!
Zavartalan terhességemnek és felhőtlen örömömnek egy pillanat – de legalábbis egy kórházlátogatás – alatt vége lett. Nem vagyok egy nyavalygós típus, de sokkolt, amit tapasztaltam. Piszok, igénytelenség, eszközök és a felszereltség teljes hiánya, a minimálisnál is kevesebb személyzet... Nem szeretném elvenni senki kedvét, de úgy éreztem, innen, ha élve kijövünk, szerencsések vagyunk! Elképesztő, hogy ilyen körülmények között kell megszületnie babáknak, és szülni nőknek!
Minden kismamának van egy-két rögeszméje, amitől tart, hiszen annyi legenda keveredik a szülés körül. Nekem a fájdalom volt az, amitől féltem. Persze nem abszurd módon, de fontos volt számomra, hogy az EDA lehetőségével élhessek, ha úgy érzem majd a nagy napon. Állami kórházunkba az erre irányuló kérdésre a válasz a következő volt: ha ráér az aneszteziológus, akkor van fájdalomcsillapítás, ha nem, akkor kap majd egy-két szurit!!! Na, itt levert a víz! Ha ráér??? Mint kiderült az egész kórházban – nem csak a szülészeten – összesen két altatóorvos van, akik éjjel-nappal műtéteknél vannak. Tehát nem fog ráérni! Egyágyas szobára az esélyem a lottó ötösével egyenlő, és még sorolhatnám, hogy egy darab pelenka sincs az osztályon, ételért a szemközti benzinkútra járnak a kispapák stb., de nem hallgattam végig, mert már ez is sok volt! Rám telepedett a kétségbeesés: hogyan tovább, akkor most hol fogok szülni?
Itthon egy nagy kád nyugtató fürdő után felmentünk az internetre, megnézni, milyen magánkórházi lehetőségek vannak, és mennyiért. Még azon a hétvégén több intézményt is megnéztünk, és azt éreztük, az akkor frissen átadott Kútvölgyi – Maternity lesz a mi helyünk.
Képzelhetik, milyen volt a kiábrándító állami kórházi látogatás után arról csevegni, hogy apuka a napi ötszöri étkezésnél kér-e vegetáriánus menüt, hogy a szakmai vezető professzor személyesen beszélgetett velünk, és hogy a szobák a legújabb, ötcsillagos szállodai dizájnt idézték...
Most mindenki mondhatja, hogy könnyű annak, akinek van rá pénze. De kiszámoltuk.
Állami kórház:
Szülészorvos (zsebbe) 150 000 Ft – ennyit kért, ezt meg is mondták előre
Szülésznő, altatóorvos stb. (zsebbe) 50 000 Ft
Egyágyas szoba 3 éjjel (ha mégis összejön) 45 000 Ft
Pelenka és minden egyéb kellék 5 000 Ft
Szoptatási tanácsadó óránként 10 000 Ft
________________
∑: 260 000 Ft
Magánkórház:
400 000 Ft, számlára, luxus körülmények között, ami egészségpénztárral is fizethető.
Számunkra nem volt kérdés! 140 000 forint nem elképzelhetetlen összeg. Inkább vettünk olcsóbb kiságyat, babakocsit, hiszen ezek csak tárgyak, de a szülés élménye egy életre megmarad.
A várt napon a kicsinyünk éjfél után 4 perccel elindult, boldogan és teljesen nyugodtan mentem be a kórházba, mert tudtam, a legjobb helyre megyek, ahol mindenki értem fog küzdeni azokban a pillanatokban.
Hét és félóra vajúdás után megszületett Liza lányunk, aki egy csoda (mint minden gyermek a szüleinek). A vajúdás a kért időpontban, EDA mellett, lágy fények között, labdán és meleg zuhany alatt, halk jazz zene mellett zajlott, kávéházi hangulatban. A szülés után mindenki értünk volt, naponta többször látogattak meg minket, a szoptatási tanácsadó minden etetésnél, napokon át segített, a szülészorvos mint régi jó barátját ölelt meg, biztatott, segített, izgult és örült velünk együtt... Fantasztikus élmény volt, felejthetetlen!
Az utána következő napok is csodásak voltak, akár egy szállodában: a recepciós megkérdezte, beengedheti-e a látogatót; a takarítónőknek csak ki kellett tenni a táblát, hogy kérünk új törölközőt, takarítást; az ápolók mindenben segítettek, a szoptatási tanácsadó számtalan módot mutatott, ahogy etethetem a babócát, az orvosok pedig fantasztikus emberséggel álltak mellettünk azokban a napokban, amikor mi hárman egy igazi család lettünk.
Nekem megérte.
Dóra
