A pláza spanyol eredetű szó és a teret, főteret jelent (plaza, illetve latinul platea), vagyis egy központi helyet, ahol az emberek összegyűlnek, itt van a városi piac, és mindenféle gyűlések helye is. Ma, ha meghalljuk ezt a szót, azonnal egy bevásárlóközpont jut eszünkbe, aminek a funkciója, ha kissé elvonatkoztatunk, ugyanaz, mint egykor a főtereké.
Beülünk egy kávézóba, elintézzük a napi bevásárlást, körmöshöz, fodrászhoz megyünk, kulcsot másoltatunk, banki ügyeket intézünk. Mindezt egy helyen: a plázában. Nem volt ez másképp a szocializmus idején sem, amikor megnyitott Magyarország első bevásárlóközpontja, a Budai Skála.
Családi plázázás a Skálában
Ma már az Allee Bevásárlóközpont áll a helyén, de gyerekkoromban a Budai Skála ékeskedett a 4-6-os villamos végállomásánál. Persze akkoriban csak a 4-es villamos vitt el ide. Úgyhogy amikor családilag, pontosabban a család nőtagjaival a Kossuth tér környékéről nekiindultunk a plázázásnak – persze nem így hívtuk –, akkor a 2-es villamossal elmentünk a Petőfi híd pesti hídfőjéig és ott szálltunk át a 4-esre. Nagymamám, anyukám és én. Ezek a bevásárlótúrák általában egy hétvégi napra estek, vagy amikor nem kellett iskolába mennem, mert ragaszkodtam hozzá, hogy én is ott legyek.
Ennek pedig rettentő egyszerű oka volt: imádtam „plázázni” akkoriban. Mert a plázázás azt jelentette, hogy hasznos dolgokon kívül, mint az új tornacipő, ami egyáltalán nem mozgatott meg, azért mindig kaptam valami apróságot: egy új cserélhető hegyű ceruzát például, és nem maradhatott el az ebéd előtti nassolás sem. Ez igazi „csajos” program volt, ahogy ma mondanánk, és sokkal inkább az együtt töltött időről, semmint a vásárlásról szólt.
A Skála rendkívül sikeres volt a szocializmus idején
A Budai Skála, amely 1972. április 3-án nyitott meg, maga volt a paradicsom: mindent meg lehetett kapni egy helyen, amit sehol máshol: elektronikai és háztartási cikkeket a tévétől a mosógépig, ruhákat és lakberendezési tárgyakat. Maga volt a kánaán. Arról nem is szólva, hogy mindezt a kor fogalmai szerinti modern környezetben: három emeleten hatalmas, légkondicionált terekben. És ahogy ma is, a 22 ezer négyzetméter alapterületű áruházban szolgáltatásokat is igénybe lehetett venni a fodrásztól a szabóig.
Nem véletlenül ez volt a kor legnépszerűbb áruháza, naponta több tízezer budapesti járt a Budai Skálába és naponta több millió forintot költöttek el együttesen, ez pedig hatalmas összegnek számított.
Természetesen nem véletlen, hogy az áruház ilyen hatalmas bevételt termelt: nem állami kézben volt, szövetkezet finanszírozta, mégpedig a Szövetkezetek Országos Szövetsége, amelyet Demján Sándor vezetetett, és ő lett az áruház igazgatója is. Gyakorlatilag az ő gyermeke volt a Budai Skála, és sikerre is vitte. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy később több Skála áruház is nyílt országszerte.
(Címlapkép forrása: Fortepan / Faragó György)
Ha ez a cikkünk tetszett, olvasd el a szocialista strandételekről szóló írásunkat is.
