Egyre többen készítenek bakancslistát születésnapon, újévkor vagy akár egy életközepi válság idején, abban a reményben, hogy a célok kipipálása majd elégedettséget hoz. A tapasztalat azonban sokaknál épp az ellenkezője, hiszen minél több vágy teljesül, annál erősebbé válik a hiányérzet.
A jelenségre Dr. Arthur Brooks, a Harvard Egyetem boldogságkutatója hívta fel a figyelmet. Az Upworthy beszámolója szerint a szakember saját életében és kutatásaiban is hasonló mintázatot fedezett fel.
Bakancslista helyett lemondások listáját kellene írnunk
A modern kultúra az ambíciót ünnepli. Azt tanuljuk, hogy ha elég kitartóak vagyunk, és következetesen haladunk a céljaink felé, előbb-utóbb boldogok leszünk. A képlet egyszerűnek tűnik: vágy + kemény munka = siker, siker = boldogság.
Dr. Arthur Brooks azonban mást tapasztalt. Ötvenévesen elővette egy tíz évvel korábbi bakancslistáját, és rájött, hogy szinte minden korábbi célját elérte, mégsem érezte magát boldogabbnak. Sőt, inkább nyugtalanabb lett.
Kutatóként nem elégedett meg ezzel az érzéssel, meg akarta érteni, mi áll a háttérben.
Arra jutott, hogy az elégedettség nem egyszerűen abból fakad, hogy egyre több dolgot szerzünk meg. Sokkal inkább attól függ, hogyan viszonyulunk a meglévő javainkhoz és a beteljesült vágyainkhoz. Ha a kívánságaink száma folyamatosan nő, a beteljesülés öröme csak rövid ideig tart, majd újabb célok veszik át a helyét.
Tartósabb elégedettséget az hozhat, ha nem a számlálót növeljük – vagyis nem egyre több dolgot akarunk megszerezni –, hanem a nevezőt csökkentjük, azaz tudatosan kevesebb vágyat engedünk be az életünkbe.
Így született meg a fordított bakancslista ötlete
A kutató ezért nem újabb célokat kezdett el összeírni, hanem éppen azokat a vágyakat jegyezte le, amelyek könnyen uralhatnák az életét. A „fordított bakancslista” nem az önmegtagadásról szól, hanem a tudatos választásról. Arról, hogy a késztetéseinket ne ösztönösen kövessük, hanem mérlegeljük, hogy azok valóban hozzáadnak-e az életünkhöz.
Ez a gondolat számos spirituális hagyományban is megjelenik, különösen a buddhizmusban, amely szerint a túlzott ragaszkodás szenvedéshez vezet. Nem az a cél, hogy ne legyenek vágyaink, hanem az, hogy rugalmasan viszonyuljunk hozzájuk, és elfogadjuk, hogy nem minden megszerzendő dolog hoz valódi, tartós örömöt.
A fordított bakancslista így végső soron nem arról szól, hogy kevesebbet éljünk, hanem arról, hogy tudatosabban válasszunk. Nem azt kérdezi, mit kell még elérnünk ahhoz, hogy boldogok legyünk, hanem azt, hogy valójában mire nincs szükségünk a belső elégedettséghez.
Olvasd el a következő cikkünket is, amelyből kiderül, hogy a Z-generáció mire vágyik.
