Szpinalonga, a Kréta északkeleti partjainál fekvő aprócska sziget ma külföldiek ezreit vonzza, de még a huszadik század közepén is a súlyos bakteriális fertőzés, a lepra tüneteit mutató betegeket telepítették ide.
A borzalmas kór mellett az izoláció és az elkeseredettség is sokak halálát okozta a szigeten. Ma sok turista kíváncsi a parányi földdarabra.
A bujasággal hozták kapcsolatba a leprát
A középkorban úgy vélték, a betegség a jellem hibáit mutatja a testen, azok fertőződnek meg vele, akik erkölcsileg megkérdőjelezhető életet élnek. Ennek a feltételezésnek az lehetett az oka, hogy a lepra tünetei hasonlóak voltak a szifiliszéihez. Az is valószínű, hogy a leprások megbélyegzését sokkal inkább a feltételezett bűneik okozták és nem az, hogy a kór fertőző.
Ma már tudjuk, hogy a leprát egy baktérium okozza, amelynek a lappangási ideje igen változó, néhány hónap és néhány év is lehet. A betegség ma már antibiotikumokkal jól kezelhető, jobbára a fejlődő országokat sújtja. Indiában, Kínában és Afrika egyes részein még mindig jellemző a leprások telepeken történő elkülönítése, annak ellenére, hogy az első gyógyszerek már az 1940-es évek óta elérhetők.
Elátkozott volna a turistacsalogató sziget?
Nehéz eldönteni, hogy tényleg van-e ennek a földdarabnak egy iszonytató hangulatata, vagy csak a tudat, hogy megbélyegzett emberek tucatjai éltek és haltak itt, okozza a hátborzongató érzést az ide látogatóban. Az Elunda-öbölben fekvő sziget távolabbról nézve hasonlít Krétára – kopár, köves és barnás színek jellemzik, mindössze egy-egy zöld folt utal vegetáció jelenlétére.
Szpinalonga egykor stratégiai szerepet töltött be Kréta védelmében, a velenceiek a sziget méreteihez képest hatalmas erődöt építettek ide, hogy visszaverjék az Oszmán Birodalom támadásait. Később, a 18. századi török támadások idején is kulcsfonttosságú volt az erőd, és bár Krétát elfoglalták 1669-ben, a parányi sziget még majdnem öt évtizeden keresztül tartotta magát, viszont az épületnek ma már sajnos csak a romjai láthatók.
Megvonták a legalapvetőbb jogaikat
A krétai kormány 1903-ban döntött úgy, hogy a leprás betegeket Szpinalonga szigetén különíti el. Ekkor 251 embert, 148 férfit és 103 nőt szállítottak ide, sokan közülük szegény családból származtak. A törvény értelmében ők a szigetre szállításuk pillanatában elvesztették politikai jogaikat, a tulajdonukat, és a házasságukat semmisnek nyilvánították.
Az első évtizedekben ezek az emberek szörnyű körülmények között éltek, alig volt lehetőségük arra, hogy saját maguk számára zöldséget termesszenek, és csak minimális mennyiségű élelmiszert vásárolhattak a környező falvakból vagy a főkapun kívül létrehozott piacon, a kormány által biztosított szerény összegből. A piacon katonák segítségével folyt a vásárlás, a pénzt minden esetben fertőtlenítették.
Az életet nem lehet betiltani
Annak ellenére, hogy csak a leprás betegeket kötelezték az izolációra, sokan a házastársukkal érkeztek, akik ápolták és gondozták őket. A szigetre papok is költöztek, hogy lelkileg és mentálisan támogassák a száműzötteket.
Bár a házasságot tiltották a szigeten, erre mégis többször sor került, sőt, a szigeten egészséges gyerekek is születtek.
1938 után őket az Agia Barbara Kórház speciális osztályára szállították, ahol felnőttkorukig megfigyelték az állapotukat.
Egy jogászhallgatónak köszönhetően változtak a körülmények
A huszonegy éves Epaminondasz Remundakisz 1936-ban fertőződött meg leprával, és őt is Szpinalongára költöztették. A fiatal jogász megalapította a Szpinalongai Betegek Testvériségét, azt a szervezetet, amely végül ki tudott állni a betegek jogaiért, és gyökeres változásokat ért el.
Az alapvető életkörülmények javulása mellett Remundakisz elérte, hogy iskolát, színházat és mozit is létrehozzanak a szigeten, noha 1933-tól folyamatosan csökkent a lakók száma, mivel a különböző kezeléseknek hála, gyógyultan távoztak a szigetről.
Az utolsó húsz betegetet 1957-ben szállították át Athénba egy leprára specializálódott kórházba.
A regény, ami felkavarta az állóvizet
A görögök tabuként kezelik a Szpinalongán történteket, sokan úgy vélik, a kormányzat elárulta a betegeket. Az európai közbeszéd akkor lett ismét zajos a témától, amikor 2005-ben megjelent Victoria Hislop brit író A sziget című regénye. (A könyv magyar nyelven is elérhető.)
A történet Alexis Fieldinget útját követi, amint megismeri családja, főként a dédanyja történetét, és kiderül, milyen szálak fűzik Szpinalongához.
Ha eléggé hátborzongatónak találtad a görög sziget történetét, izgalommal olvasod majd ezét a francia faluét is.
