Ha mondani kellene egy olyan helyet a világban, ahol a legtöbb magyar emlék található, Törökország biztosan egyike lenne ezen országoknak. Erről saját szemünkkel győződtünk meg: Isztambulban, az itthon főleg Rodostóként ismert Tekirdağban és Izmitben a magyarok nyomában jártunk.
Törökországban egyáltalán nem meglepő, sőt nem is a véltelen műve, ha magyar szóval, névvel vagy felirattal találkozunk. A Földközi- és a Fekete-tenger ölelte ország ugyanis telis-tele van olyan emlékekkel, amelyeknek megkérdőjelezhetetlen a magyar eredete. A két ország közeledéséről tanúskodik például az Isztambulban található Magyar Testvérek sugárútja is, amely egy 30 méteres utcából hatsávos sugárúttá nőtt, és több száz méteren fut a török nagyváros Fatih negyedében.
És akkor maradjunk is Isztambulban, amelyet végigjárni hetek, sőt hónapok alatt is lehetetlen volna. És nemcsak a város 125 kilométeres kiterjedése miatt, hanem azért is, mert Törökország legnépesebb településén megannyi magyar emlékkel találkozni.
Piroska, a bizánci császár magyar anyja
Többek között Isztambul egyik ikonikus épületében, az Aja Szófia székesegyházban is, amely egyik mozaikképe a legrégebbi ábrázolás magyar nőről. Ez a nő pedig nem más, mint a Törökországban Szent Irénként ismert Piroska, Szent László magyar király és Rheinfeldi Adelaide királyné leánya. Az 1084-es, esztergomi születésű királylány a bizánci császár, II. Komnénosz felesége lett, aki az Irén (törökül Eiréné) nevet a görög ortodox hitre való áttérése után kapta. Noha házasságukból nyolc gyermek is született, egy különösen fontos volt Bizánc történelmében: Manuel maga is császár lett – ha úgy tetszik, félig magyarként.
A szentté lett Irén kezdeményezésére épült meg 1118-1136 között Isztambul egyik legjelentősebb épülete is, a Pantokrator kolostor. Különlegessége, hogy az Aja Szófia mellett ez a második legnagyobb bizánci épület Isztambulban. Ma Zeyrek Molla dzsámi néven találhatjuk meg a népes városban, amely ugyan mecsetként működik, küllemében tagadhatatlan, hogy egykor keresztény templom volt.
A legenda szerint Piroskát itt temették el, a szarkofágja pedig csak később került az Aja Szófiába – állítólag.
A különleges alkalmakkor látogatható kolostor
Ha már kolostor, akkor semmiképp sem szabad elfelejtkeznünk a Saint Benoît-ról sem, amely csak különleges alkalmakkor fogad vendégeket. De hogy egy magyar számára miért van akkora jelentősége ennek az egyébként francia tulajdonban álló épületnek? II. Rákóczi Ferenc és bujdosótársai miatt, akik számára ennek az egykori jezsuita kolostornak a kápolnája szolgált isztambuli temetkezőhelyül:
itt temették el a 18. század elején Zrínyi Ilonát, Bercsényi Csáky Krisztinát és II. Rákóczi Ferencet is.
Magyar emlékek a meredek utca tetején
További magyar emlékért érdemes megmásznunk a Tűzoltó Múzeumba vezető, igencsak meredek utcát is, hiszen itt is egy ismerős névvel találkozhatunk: Széchenyi Ödönével.
Igen, ő az, Széchenyi István 1839-ben született fia, aki nemcsak Magyarországon, hanem az Oszmán Birodalomban is megszervezte és irányította is az állami tűzoltóságot.
Noha Törökországban 1870-ben éppen nyaralt egy isztambuli tűzvész után, a pusztítás nyomai láttán felajánlotta Abdülaziz szultánnak, hogy segít elejét venni a további tüzeknek – így hozta létre az isztambuli tűzoltóságot. Széchenyi Ödön első keresztényként 1880-ban pasa lett, mi több, a város első tűzoltó múzeuma is sokáig az ő nevét őrizte. Miután egy másik helyre költözött az intézmény, a neve is megváltozott. Most már egyszerűen csak Tűzoltó Múzeum, de azt mindenki tudja:
Ödön pasának köszönhető, hogy Isztambul korábbi faépületeinek lángjai már nem tudtak olyan magasra szökni.
A hadtörténet hazai emlékei
Mielőtt elhagynánk Isztambul területét, elkanyarodunk a katonai múzeumba, ahol időnként a látogató összezavarodhat, hiszen vitrinjei mögött megszámlálhatatlan mennyiségű a magyar emlék. A jelenlegi tárlatban nemcsak Kmety György mellszobra, valamint azok a bőr harci dobok tekinthetők meg, amelyeket a mohácsi csata során vertek a törökök, hanem egy tábla is, amelyen ez áll – természetesen magyarul:
„Békét a hazának, békét a világnak”.
Thököly Imre és Zrínyi Ilona emlékei
Noha Isztambulban még megannyi magyar emlékkel találkozhat az ember, most mégis kissé délkelet felé vesszük az irányt, és meg sem állunk egészen Kocaeliig, annak is az izmiti részéig. Itt, egy régi papírgyár területének egyik épületében található ugyanis a Thököly Imre és Zrínyi Ilona Emlékház, amely mintha csak Magyarországon lenne. Ez az 1701 és 1705 között száműzetésben itt élő Thököly Imrének emléket állító tárlat a Magyar Nemzeti Múzeum egyik állandó kiállítása Törökországban.
Thököly Imre 1705-ben halt meg Izmitben, felesége, Zrínyi Ilona pedig két évvel korábban, 1703-ban.
Kettejük földi maradványait csak két évszázaddal később, 1906-ban hozták Magyarországra: míg előbbit szülővárosában, Késmárkon helyezték örök nyugalomra, hitvesét a kassai dómban.
Az emlékháztól néhány percre, kanyargós utakon visz az út egy 800 lelkes faluba, Kartepébe, ahol a házaspár 1702-ben földeket vett, mi több, egy 1500 fős magyar települést is létrehozott az itt található hegyen.
Ez volt a Virágok mezeje, amely török neve – Çiçekli çayır – máig őrzi ennek emlékét. No és Thököly Imréét, valamint Zrínyi Ilonáét is, akiknek a falu központjában csordogáló forrásnál állítottak egy emlékművet, amely kövén – Nevzat Atalay kocaeli szobrászművésznek köszönhetően – ott áll mindkettőjük domborműve. A helyiek abban bíznak, hogy felépülhet egyszer a Makovecz Imre építész terveivel megálmodott emlékkápolna is, amely
eddig nem valósult meg.
Rákóczi utca a Márvány-tenger partján
A Törökországban található magyar emlékek kapcsán a legtöbbeknek az egykori Rodostó jut eszébe, ahol ma Rákóczi Múzeumként működik II. Rákóczi Ferenc egykori vendégfogadó- és étkező háza.
Különös élmény karnyújtásnyira a Márvány-tenger partján sétálni a Rákóczi utcában, amely otthont ad az emlékháznak.
Mint ismert, az 1703 és 1711 között zajló magyar szabadságharc vezetője, II. Rákóczi Ferenc és társai politikai emigránsként érkeztek 1717-ben az Oszmán Birodalomba, 1720-tól pedig Rodostóban éltek.
A magyar emlékekkel teli épületről 1906-ban lemondtak, belül lecsupaszították. Tahy László követ azonban 1927-ben megvásárolta a magyar állam számára, így az épület azóta is Magyarországé. Az emlékház felújítása után, 1933 őszén Gömbös Gyula miniszterelnök avatta fel egy Törökországban tett látogatása alkalmával, 35 évvel később, 1968-ban pedig meg is nyitotta kapuit a Magyar Nemzeti Múzeum az első kiállítása.
Ha szeretnél megismerni egy különleges török hagyományt is, olvasd el az erről szóló cikkünket is.
