Noha világszerte milliókat tartott lázban a Trónok harca, sokan nem is tudják, hogy a megrázó jelenetekben bővelkedő sorozatban meglehetősen sok a valódi események ihlette történet.
A Trónok harca sokak kedvenc könyve és sorozata. Mivel egy fantasy történetről van szó, így a legtöbb esemény az író, George R. R. Martin kitalációja, de néhány ötlete valóban megtörtént eseményeken alapul.
Véres történelmi esemény a Trónok harca mögött
A sorozat egyik legismertebb és legbrutálisabb jelenetei közé tartozik a Vörös Nász. Ennek során a Starkokat – Észak Királyát a feleségével, meg nem született gyermekével és anyjával együtt – lemészárolják a The Rains of Castamere dallamára, hogy megmutassák, a Lannisterek mindig megfizetik adósságukat. Bár a Vörös Nász a történet szempontjából mérföldkőnek számító esemény lett, amely a háborúban megfordította a dolgokat, az inspirációt George R. R. Martin a történelemből vette: az úgynevezett „fekete vacsora” ihlette.
Az 1430-as években a skót királyságban II. Jakabot 6 éves korában koronázták királlyá, miután apját, I. Jakab királyt brutálisan meggyilkolták. Egy gyermek azonban nem lehetett igazi király, ezért régensek irányítottak és hozták meg a fontos döntéseket.
Douglas 5. grófja, Archibald Douglas állt a skót kormány élén mint a birodalom altábornagya, és ő kapta meg a régensséget II. Jakab király mellett. A legtöbb birtokot így ők irányították. Riválisai Archibald halála után meglátták a lehetőséget, hogy szétverjék a Douglas-dinasztiát. A régensségen ezután hárman osztoztak, William Crichton, Sir Alexander Livingston és James Douglas.
Ezt a lehetőséget kihasználva a régensek elhatározták, hogy megdöntik a Douglas család uralmát. A skóciai fekete vacsora néven ismertté vált eseményre meghívták Archibald fiatal fiait, a 16 éves William Douglast és öccsét, hogy 1440-ben, egy sötét november végi késő estén az Edinburgh-i kastélyban együtt vacsorázzanak az ifjú királlyal. Miután egy bikafejet helyeztek az asztalra, jelezve közelgő halálukat, a két fiatal vendéget árulás ürügyén megölték.
II. Jakab király folyamatosan könyörgött a régenseknek, hogy hagyják abba a kínzást és engedjék el őket, de szavai nem találtak meghallgatásra. Amikor aztán a király nagykorúvá vált, elismerte a Douglas család monopóliumát mind a földek, mind a hatalmi pozíciók tekintetében. Végül II. Jakab király megismételte a borzalmas eseményt, vacsorára hívta Douglas 8. grófját, majd hamis vádakra hivatkozva meggyilkoltatta.
Az öt király háborúja
De nem csak a Vörös Nászt ihlette a valódi történelem. A Trónok harca alapkonfliktusa nagyrészt az angol történelem meghatározó időszakán, a rózsák háborúján alapul, amelyet a sorozatban öt király háborújának neveznek. Az 1455 és 1485 között dúló háborúban több ház küzdött az angol trónért. A fő vetélytársak a Lancaster- és a York- (Lannister és Stark) házak voltak.
A gyűlölt Joffrey Lannister nagyon hasonlít a kegyetlen és vérszomjas Lancaster Edwardra, aki Joffreyhoz hasonlóan VI. Henrik király fia volt, bár egyes pletykák szerint nem a király volt az apja.
Henrik király halála volt a katalizátora a rózsák háborújának, akárcsak Robert Baratheoné. Richard, York hercege úgy vélte, hogy neki járna a trón a törvénytelen fiú helyett.
Anjou Margit, Henrik király felesége és Edward anyja, házasságtörő viszonyaiban, könyörtelen ambícióiban nagyon hasonlít Cersei-re. Akárcsak Ned Stark bebörtönzése miatt, Anjou Margitnak is nagy szerepe volt a háború kirobbanásában. Richard, úgy, mint Robb Stark, kezdetben megnyerte a csatákat, de végül elveszítette a háborút. A rózsák háborúja azzal ért véget, hogy Tudor Henrik feleségül vette Yorki Erzsébetet, egyesítve ezzel a York- és a Lancaster-házakat. Bár a sorozatban is összeházasodott egy Lannister és egy Stark, de annak a násznak végül más vége lett.
Merénylet Havas Jon ellen
Havas Jont, az Éjjeli Őrség vezetőjét a saját emberei gyilkolták meg a Trónok harcában. Jon halála a parancsnokai keze által nagyon hasonlít arra, amikor Caesart szúrták le a római szenátus tagjai. Caesar ugyanis felküzdötte magát Róma uralkodójává, és szándékában állt hatalmon maradni. A szenátus azonban nem tudta tétlenül nézni, hogy egyedül Caesar kezében van a hatalom, ezért összeesküvést szőttek ellene. 23 késszúrással végeztek vele, Caesart a szenátus és fogadott fia, Brutus (akit a Trónok harcában Ollie képvisel) gyilkolta meg.
Az esemény Shakespeare-féle feldolgozásában Caesar utolsó szavai a következők voltak: „Et tu, Brute?” („Te is, Brutus?”), ami kísértetiesen hasonlít ahhoz, ahogy Jon Ollie nevét zihálva ejtette ki, mielőtt a fiú a végzetes csapást mért rá. A szenátus szerencsétlenségére Róma népe elborzadt a tettől, és ellenük fordult. Mivel nem volt egyértelmű uralkodó, Caesar halála hatalmi vákuumot teremtett, ami a birodalmat évekig tartó polgárháborúba taszította. Végül Augustus császár került hatalomra.
Szeretnél még izgalmas történelmi sztorikat olvasni? Alábbi cikkünkben összeszedtük a világtörténelem legkegyetlenebb nőit.
