Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ha azt mondjuk valakinek, ferde torony, szinte biztosan a pisai jut az eszébe. Van azonban más itáliai településen is olyan, az égbe törő építmény, ami nem függőlegesen áll. Bolognában mindjárt kettő is.
Bár a második világháború során az amerikai hadsereg kis híján felrobbantotta, úgy tűnik, a pisai ferde torony megmenekült. Főként amióta tehermentesítették, és a 90-es években acélsodronyokkal is meggátolták a további dőlését. A bolognai társai azonban nincsenek jelenleg ennyire biztos helyzetben.
Tavaly év végén szomorú előrejelzést adott ki a város szakértői bizottsága. Mint azt Bologna polgármesterének is eljuttatott közleményükben megfogalmazták, a város két ikonikus tornya, a 97 méter magas Asinelli és a 48 méteres Garisenda egyre rosszabb állapotban van, utóbbi olyannyira megdőlt, illetve megrepedt, hogy akár össze is omolhat. Még a pisainál is nagyobb mértékű elmozdulása eléri a 4 fokot.
Built in the 12th century, Bologna, Italy's Garisenda tower is now tilting more than the Tower of Pisa and is at high risk of collapsing, but a $20 million multi-year restoration project hopes to avoid that. pic.twitter.com/zy5Uk1aIxv
— Fadris (@FadrisDeSandris) March 31, 2024
A ferde tornyok segítség nélkül összeomolhatnak
A két, mára ferde torony az árkádokkal tarkított bolognai belváros képétől némiképp elüt. Még valamikor a 12. században építették őket, ám eredetük messze a múlt homályába vész. Valóságos felhőkarcolók lehettek ezek a korabeli szemlélők számára elképesztő magasságokba törő építmények. Bologna-szerte ráadásul nem csak a ma megmaradt, két, egyre inkább ferdülő példányuk nyújtózkodott az ég felé, akkoriban több száz tarsukkal együtt igazán különleges látványossággá tették Bolognát az arra járó vándorok számára. A lakók ugyanis hamar megszokhatták, hogy különleges helyen élnek.
A gazdag, helybéli családok körében ugyanis igencsak népszerű megoldás volt a felhőkarcoló-építés vagyonuk fitogtatására. A négyzetes alaprajzú tornyok versengve nőttek ki a földből városszerte.
Akár 100 méteres magasságukkal még a mai viszonyokat tekintve is igencsak hatalmasak voltak, 30-35 emeletes házaknak feleltek meg. Mára egyetlen ekkora példány ismert, a most végveszélybe került Asinelli torony. A 97 méteres épület még hazánkban is kirívó lenne a 21. században, a MOL-toronynál például alig 50 méterrel alacsonyabb, míg a 120 éve befejezett Parlamentnél 1 méterrel még magasabb is. Másik, fennmaradt társa, a Garisenda is hasonló méretekkel büszkélkedhetett, most alig ér az Asinelli derekáig jelenleg, de többször is vissza kellett bontani, hogy legalább ebben a formájában megőrizhessék.
Miután megittam a jó Albano dolcét, és hazafelé igyekeztem, megéltem olaszországi utam legmegdöbbentőbb kalandját. Mentem, mendegéltem jókedvűen a sötétben, és egyszer csak egy téren elémbe állt egy látomás. Két óriási ferde torony, de olyan ferdék, hogy azt hittem, részeg vagyok. Az egyik jobbra dőlt, a másik balra, és ott dülöngéltek némán és sötéten a téren, félelmesen, az Asinelli és a Garisenda. Oly groteszken félelmesek és oly stilizáltan középkoriak voltak, mint Füst Milán némely költeménye
– ad páratlan leírást róluk Szerb Antal 1936-os útinaplójában.
Bologna tornyai „kilógtak” a korabeli európai építészetből
Európa jelentős részén az építészet messze elmaradt a bolognaitól. A román kor idején nem a magasság, hanem a védelem volt az elsődleges funkció. Magyarországon az első kővárak gondolata fogant csak meg, ebből az időszakból leginkább az egyházi építészet emlékeit ismerjük. A jáki vagy a csempészkopácsi templomot, a székesfehérvári vagy a pécsi bazilika első épületeit. Ekkoriban rakták le a maizni székesegyház vagy a speyeri dóm alapjait is. Itáliában azonban a városok, városállamok is ebben az időszakban szerveződtek meg, meglehetősen kezdetleges formában, többnyire koncepciótlan térelrendezéssel. Az apró, sokszor még fából készült lakóépületek mellett egyre több lakótorony is épült, kitöltve a teret Bologna-szerte.
Középkori megalománia a toronyépítések valódi oka?
Hogy mi volt az oka a tornyok hatalmas magasságának, az máig foglalkoztatja a tudósokat. Sokan úgy vélik, a gazdag családok így védték kincseiket, vagyonukat, mások szerint inkább reprezentációs céllal váltak egyre magasabbá. A harmadik elmélet képviselői szerint lakótornyokként funkcionáltak, azonban meglehetősen kevés praktikum szorulhatott ez esetben a tervezőkbe, hiszen az épületek akár húszemeletesek is lehettek, és sem a higiéniai viszonyok, sem a lift hiánya nem tette volna őket komfortossá az ott élők számára.
Némely toronyban rejtett ajtókra és járatokra, menekülő útvonalakra utaló részletek is felsejlenek, melyek mind a három elméletet csak megerősíteni tudják. A kor zavaros viszonyai, a családi háborúk, az invesztitúraharc, a pápai trónért és egyházi javakért folyó, vérre menő csatározások, a városállamok közötti háborúskodás időszaka volt ez Itáliában.
A tornyok nagy része már összedőlt
A hatalmas tornyok azonban nem bizonyultak időtállónak, java részük – a több száz tornyot tekintve ez igencsak magas szám lehetett – már a 12-13. század során összedőlt, nyilvánvalóan hatalmas pusztítást végezve maga törül. Sem a talaj, sem a technika nem volt a felhőkarcolók barátja Bolognában. Azt, ami épen átvészelte ezt az időszakot, maguk az építtető családok bontották vissza élhető magasságúvá saját biztonságuk érdekében. Ekkor vált kisebbé a mára igencsak elferdült, a város jelképének is tekinthető Garisenda is. Pont jókor, ugyanis abban az időszakban heves földmozgások rengették meg a város földjét.
Ma a tornyokból mindössze 20-30 maradt, a java lakóházméretűvé visszabontva már nem emelkedik ki olyannyira a városképből mint a már említett kettő. A Garisendáról Dante is megemlékezett az Isteni színjátékban, és olvasva sorait, tudjuk, hogy a torony dőlési szöge bizony alig kétszáz évvel azt követően, hogy felépült, igencsak jelentős mértéket ölthetett már:
Mint amilyennek látni Garisendát, hajlása alatt állva, ha fölötte egy felhő,
hajlásával szembe ment át: olyannak látszott Anteus a ködbe
hajolva mélyen, és annyira szörnyen, hogy jobb szerettem volna futni szökve.
(Dante: Isteni színjáték, Pokol, XXXI, 136-140, Babits Mihály fordítása)
Megkongatták a vészhatangokat a ferde tornyok miatt
Tavaly novemberben már a város építészei is felhívást közöltek azzal kapcsolatban, hogy mekkora a baj, immár nemcsak a Garisenda, hanem az Asinelli is látogathatatlanná vált, a beavatkozást immár nem lehet elodázni, szükséges lesz külső eszközökkel megtámogatni az építményt, ha nem akarják, hogy összeomoljon. Korábban ugyanez történt a pisai ferde toronnyal is, melynek példáján tudjuk, mekkora nehézség is megakadályozni egy torony további, részleges megsüllyedését.
Majdnem végzetessé vált a beavatkozás Pisában
A pisai ferde tornyot már az 1800-as években megkísérelték megmenteni a végső osszeomlástól. 1838-ban egy Alessandro Della Gherardesca nevű mérnök kísérelte stabilizálni az épületet. A délkeleti alap kiásásával és a talajvíz elszivattyúzásával próbálkozott, meggondolatlan tette azonban súlyos következménnyel járt, ennek következtében pár év alatt a négyszer annyit mozdult ki a torony, mint előtte 600 év alatt. Száz évvel később Mussolini kormánya betonozással próbálta stabilizálni a tornyot, de ezzel csak még jobban meggyengítették a talajt. Az építmény tovább süllyedt. A második világháborúban az amerikai hadsereg majdnem felrobbantotta a legendás tornyot, de szerencsére egy utolsó pillanatban érkezett parancs lefújta az akciót. Az ’50-es évek végén ismét megpróbálkoztak a betonozásos módszerrel, de a torony újfent kifogott a szakembereken. Végül a 90-es években találtak megoldást rá, acélsodronyokkal erősítették meg a jelenlegi pozíciót, melynek köszönhetően állítólag még évszázadokig csodálhatjuk Pisa látványosságát.
A Garisenda téglafalain megjelent friss repedések és a torony nagy kilengése miatt azonnali közbeavatkozásra van szükség a szakértők szerint. A toronynak otthont adó teret, a Piazza di Porta Ravegnanát tavaly év végén lezárták, és várhatóan több évig zárva is marad. Mint azt közölték, egyfajta „vörös riasztásnak” felel meg a tornyok állapota, az összeomlás valószínűsége a tízezerszeresére nőtt. A város polgármestere által ezt követően elvégeztetett statikai vizsgálatok ugyan a vörös riasztást sárgára mérsékelték, a baj azonban nagy, és nem tűr halasztást a torony stabilizálása.
Ha a pisai ferde torony izgalmas történetéről olvasnál még, kattints ide!
