A babák szigetének hátborzongató legendája évről évre turisták ezreit vonzza.
Mexikóvárostól délre található Xochimilco városa, amely közel 170 kilométer hosszú csatornarendszeréről ismert, és az UNESCO Világörökségének része. Vidám, színes hajókkal fedezheted fel a környéket, ám a legtöbben egy hátborzongató látványosság miatt érkeznek. Ez a babák szigete.
A babák engesztelik ki a lány szellemét?
Korábban azonban nem ezen a néven ismerték a szigetet. A furcsa, hajmeresztő látványosság története az 1950-es években kezdődött, amikor ideköltözött egy Don Julian Santana Barrera nevű férfi. Egy nap ő pillantott meg egy fiatal lányt a vízen lebegni, ám a gyermek már nem élt, nem tudott rajta segíteni. A helyiek azt mondják, hogy a lány belegabalyodott a csatornában tenyésző tündérrózsák indáiba, és ez okozta a halálát.
Don Julian állította, hogy attól a naptól folyamatosan azt hallotta, hogy a lány a babáját követeli, és ő valóban talált nem messze a parton egy játék babát. Ez volt az első darab, amelyet felfüggesztett a fára, hogy így engesztelje ki a szellemet.
Idővel azonban a férfinak szinte mániájává vált a babák gyűjtése. Fellelhetőek olyan források, ahol azt állítják, valójában mindennap újabb baba jelent meg a szigeten, míg mások arról számolnak be, hogy Don Julian volt az, aki minden játékot kihalászott a csatornából, sőt, szeméttelepekre is járt, hogy a lomokat átforgatva minél több darabot tudjon hazavinni és a fákra aggatni. Egyszer még állítólag az általa megtermelt gyümölcsöket és zöldségeket is odaadta, hogy hozzájusson egy új babához.
Akadnak, akik nem mernek itt kikötni
Bármi is történt a magányos férfi életében, azt mindig összefüggésbe hozta a babákkal. Amikor például tönkrement a termése, azonnal újabb babák kerültek a fákra, hogy visszatérjen a szerencséje. A következő ötven évben folyamatosan bővítette a gyűjteményét, és miközben mások rémisztőnek és kísértetjártának gondolták a helyet – főleg, hogy a babákat abban az állapotukban lógatta a fákra, ahogyan megtalálta őket, tehát sokszor hiányzott a fejük vagy valamelyik végtagjuk, ráadásul, az idő vasfoga is kárt tett bennük –, Don Julian úgy érezte, hogy valójában ezek a figurák nem bántják, hanem védelmezik őt.
Azt, hogy a helyiek milyen csodálattal vegyes borzongással tekintenek a helyre, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy egy részük maga is hoz babákat a fákra, hogy szerencse érje őket, ám a színes kis hajókat vezető sofőrök között – akikkel ki lehet jutni a szigethez – akadnak, akik egyáltalán nem hajlandóak itt kikötni. Sokan állítják, hogy a babák éjjel életre kelnek, suttognak, mozgatják a végtagjaikat, elfordítják a fejüket, kinyitják és becsukják a szemüket. Azok azonban, akik kevésbé babonásak, úgy hiszik, hogy ez nem a szellemek műve, hanem a szél játéka.
Ugyanott érte a vég, mint ahol megtalálta a lányt
Don Julian 2001-ben hunyt el. Abban az időben éppen az unokaöccse is a szigeten volt; ő talált rá a férfire szinte pontosan ugyanazon a helyen, ahonnan 50 évvel korábban a lány holtteste is előkerült. Van, aki szerint a tündérrózsák, mások szerint a szívroham végzett vele. És természetesen, a legbabonásabbak úgy hiszik, hogy a sziget szellemei vitték magukkal. A tulajdonos halála után családja turisztikai látványosságot csinált a babák szigetéből.
A több száz babán kívül megtekinthető az az aprócska kunyhó, amelyben közel ötven éven át élt Barrera, és ott van a szigeten talált legelső baba, valamint a saját kedvence, Agustina is.
A látogatók között jó néhányan visznek játékokat a szigetre, mert hisznek benne, hogy így megkapják azt, amire vágynak.
Ha kíváncsi vagy még rémisztő helyekre, érdemes ezt a cikkünket is elolvasnod.
