Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Egykor megmagyarázhatatlan rejtély volt, ma viszont a világ egyik legkülönlegesebb látványának számító sarki fényről pontosan tudjuk, mi is valójában. Vagyis majdnem.
Az elmúlt hetekben Magyarországot is izgalomban tartotta a sokak számára bakancslistás, különleges jelenség, pláne azok után, hogy ez mégiscsak a sarkvidékek sajátja. Azonkívül azonban, hogy nálunk is felbukkant az égi csoda, még megannyi meglepő tény szól róla – például ezek.
Folyamatosan változtatják az alakjukat
A sarki fényt a Napból érkező töltött részecskéknek a Föld mágneses mezejével létrejövő kölcsönhatása okozza. Az ütközések során a részecskék energiája elektromágneses sugárzás formájában szabadul fel, amelyet mi fényként érzékelünk. A sarki fény mintázatát és alakját a töltött részecskék változó áramlása és a változó mágneses mezők határozzák meg. Ezért látjuk úgy, mintha a sugarai táncolnának az égen.
Neki köszönhetjük, hogy tudjuk, mi ez
Az emberek évezredek óta csodálják a semmihez sem hasonlító égi jelenséget, és volt, hogy a végzet előjelének tartották. Körülbelül egy évszázaddal ezelőttig azonban senki sem gyanította azt, hogy köze lehet a Naphoz. Kristian Birkeland norvég fizikus-kutató volt az első, aki megmagyarázta az auróra forrását, és felfedezésével egy új tudományterület jött létre.
Innen az aurora borealis elnevezés
A sarki fény 1619-ben kapta az aurora borealis nevet, ami a római hajnal istennőjétől, Aurorától és az északi szél görög nevéből, a Boreasból származik.
Azt máig vitatják, hogy Pierre Gassendi francia vagy Galileo Galilei olasz csillagász volt-e az, aki elsőként így nevezte a jelenséget.
Érdekesség, hogy James Cook kapitány az északi fénynek a déli félteke egén felbukkanó „testvérét” aurora australisnak keresztelte az Antarktiszra 1772 és 1775 között tett felfedezőútja nyomán. Az australis egyébként azt jelenti: dél.
Már több ezer éve is ismerték
A régészek szerint egyes barlangrajzok is ábrázolnak már sarki fényt, a legrégebbi ismert feljegyzés pedig Kr. e. 2600-ból származik. A történet szerint Fu Pao, a kínai mitológia egyik legjelentősebb uralkodója, a Sárga Császár anyja egy sétája alkalmával egy hatalmas, Nagy Medve csillagképből sugárzó fényt látott, amely beragyogta az egész vidéket.
A legenda szerint ezután lett terhes, majd 25 hónapnyi várandósság után adott életet a fiának.
A sarki fény egyébként az ausztrál őslakosok hagyományában is jelentős, akik tűzzel, halállal, vérrel és baljós előjelekkel társítják a jelenséget.
Hangja is van a fénynek
Több száz dokumentált jelentés létezik a sarki fény hangjairól is, pedig legtöbben azt hisszük, ez „csupán” egy látványos fényshow. A megmagyarázhatatlan zajokról szóló jelentések szerint a látványt sziszegő hang kíséri, amely időnként élesebb recsegéssel vagy tapsszerű hanggal is társul.
Ilyen színekben pompázik leggyakrabban
A sarki fények színe attól függ, hogy az elektronok oxigénnel vagy nitrogénnel ütköznek-e, és hogy az milyen energetikailag.
Az oxigén zöldessárga vagy vörös fényt bocsát ki, míg a nitrogén általában kéket – ezek összekeveredésével festi lilára, rózsaszínre és fehérre az eget.
Az éjszakai látásunk a zöld fényre a legérzékenyebb, így nagyobb valószínűséggel látjuk az oxigén zöld vonalú kibocsátását. A nitrogénsugarak néha kékek vagy a kék és vörös keverékei, vagyis lilák.
Egy–három órán át is szikrázhat az égbolt
Sarki fény nagyobb valószínűséggel fordul elő a nap-éj egyenlőségek közelében, március és szeptember végén, de az év bármely szakában előfordulhat. A téli hónapok természetesen jó időszakot jelentenek az auróra figyelésére, egyszerűen azért, mert az éjszakák hosszabbak.
A legfényesebbek általában körülbelül egy–három órán keresztül tündökölnek, és a legjobb alkalom a megtekintésükre általában este 22 és hajnali 2 óra között vannak.
Azt viszont hasznos tudni, hogy nincs garancia arra, hogy biztosan felbukkannak a sugarak, ám a lelkes sarkifény-vadászok figyelemmel tudják kísérni a geomágneses aktivitásszintet, amellyel következtetni lehet az égi jelenség felbukkanására. Ha te is szeretnéd megkukucskálni, hogy valós időben hol tündököl épp sarki fény, nézz szét a világban!
Nem a Föld az egyetlen bolygó, amelyen megjelenik
Bármilyen különös is, sarki fény a naprendszerünk más bolygóin is előfordul – köztük a Jupiterben, a Szaturnuszban, az Uránuszban, a Neptunuszban és a Marson. A földi aurórához hasonló fényeket más bolygók mágneses pólusai közelében is láttak.
Ezért láthatjuk mi is
A fény egy óriási gyűrűben összpontosulva, a Föld mágneses pólusai körül az úgynevezett aurora oválisban jelenik meg, amelynek a Föld mágneses pólusa a középpontja. Ez a fénygyűrű általában az Antarktisz és a Szubantarktisz felett helyezkedik el, de egy geomágneses vihar során az Egyenlítő felé is növekszik, és tágul. Azokban az időkben, amikor a Földet leginkább érinti a Nap tevékenysége, a jelenség az alacsonyabb szélességi körökön is látható.
