Létezik egy technika, ami a meditáció és a művészet kombinációja, nem lehet elrontani, és amellett, hogy segíti a koncentrációt és a kreativitást, kedvezően hat a lelki egészségre.
Akárcsak régen a nem túl érdekes iskolai órákon, felnőttként is sokszor önkéntelenül firkálgatni kezdünk unalmas értekezleteken vagy maratoni telefonbeszélgetések közben. Van, aki virágokat, más inkább spirálokat, mértani alakzatokat alkot. A lehetőségek száma végtelen, s miközben a kezünk dolgozik, talán már nem is bosszant annyira, hogy nem azzal foglalkozunk, amivel szeretnénk.
Megnyugtató kuszaság
A zentangle alapja éppen az a néhány forma, amit a füzetbe szoktunk rajzolgatni: hullámvonalak, virágok, spirálok, mértani ábrák, sorminták. A zentangle technikáját az Egyesült Államokban fejlesztette ki Rick Roberts szerzetes és Maria Thomas művész, a firkálásokat művészi szintre emelve, amikor felismerték: a technika különösen alkalmas arra, hogy a bennünk lévő stresszt csökkentse. A szó a zen (a buddhizmus egyik irányzata) és a tangle (kuszaság, összevisszaság) szavakból született, és hűen tükrözi a sajátos firkarajzok lényegét: egyrészt megnyugtató az ismétlődő minták rajzolgatása, másrészt viszont nincs előre tervezett kompozíció, így a zentangle-rajz sajátossága a spontaneitás és a szabálytalanság is. Az Egyesült Államokban a sajátos firkarajzokat akár terápiában is alkalmazzák, hiszen csökkenti a szorongást, segíthet az alvászavarokban, koncentrációs nehézségekben, továbbá segíti az elmélyülést és a flow-élményhez jutást.
A zentangle több mint firkarajz
A zentangle-ben nincsen tehát előre eltervezett cél, kezünk úgy hagy nyomot a papíron, mint gondolataink az elménkben. Nem tervezzük előre a mintát, csupán hagyjuk, hogy felfedje magát alkotás közben. A zentangle és a firka között egyetlen lényeges különbség van: az előbbi szándékos fókusz mentén jön létre, az utóbbi pedig többnyire valamilyen tevékenység mellett születik meg – például egy unalmas egyetemi előadás hallgatása közben. A kacskaringós vonalak és minták mindig egyedi mintázatot alkotnak, s miközben elménket leköti az ismétlődő vonalak rajzolása, testünk is megpihen.
Így kezdj hozzá
Ugyan manapság már árulnak kifejezetten zentangle-rajzok számára készült négyzetes papírkákat, kezdőként teljesen jól megleszünk enélkül is, egy vázlatfüzet és egy tűfilc teljesen elegendő. (Bár az kétségtelen, hogy szép papírra a firkálás is jobban esik.) Tegyünk négy pontot a lap négy sarkába, kössük össze őket, így már el is készült a keretünk. Ezután képzeljük el, hogy egy cérna- vagy fonaldarabot a papírra ejtünk, és húzzunk egy tekervényes vonalat a lapra. A körvonalat pedig töltsük ki különböző mintákkal, csodálkozzunk rá azok ismétlődésére. A lapot akár meg is fordíthatjuk, engedve, hogy rajzunk újabb és újabb dimenziói feltáruljanak. A másik módja a zentangle-nek, hogy egy adott mintát töltenek ki különböző rajzokkal: madarat, virágot, pillangót, bármit. Alkothatunk úgy is, hogy sablonból kivágunk egy nekünk tetsző formát, és körülötte helyezzük el az ismétlődő mintákat.
A minták varázsa
Az ám, de mivel töltsük ki a felületet?
Számtalan minta közül választhatunk, csak a képzeletünk szab határt. Lehetnek ezek spirálok, csigavonalak, hullámok, körök, rombuszok, virágok, levelek…
Inspirációul szolgálhatnak a különböző mandalák, az indiai és arab nők testén lévő hennatetoválások vagy éppen a felnőttek számára készült aprólékos kifestőkönyvek, de akár ruhaanyagok mintái vagy bútorszövetek is. A zentangle többnyire fekete-fehér, de az is teljesen rendben van, ha színes tűfilcekkel jobban esik a firkarajz. Úgy tartják azonban, hogy minél több színt használunk, annál többet „agyalunk”, a technika pedig éppen arról szól, hogy a pillanatot megéljük, és meditatív állapotba kerüljünk.
Nincs radírozás!
Az aprólékos munka során az „itt és most”, azaz a tudatos jelenlét is megélhető, csakúgy, mint a belső béke. Egyetlen szabálya van ennek a meditatív firkálásnak: nincs radírozás. Még akkor is, ha „hibát” vétünk, a módszer arra hív, hogy ezeket inspirációként használva olyan irányokba forduljunk, amelyeket egyébként lehet, hogy nem fedeztünk volna fel.
