Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Az unalom hátterében izgalmas önismereti utazásra invitáló ok húzódik.
Ki gondolta volna, hogy az unalom érdekfeszítő is tud lenni? Az amerikai pszichoterapeuta Sean Grover mégis képes volt olyan megvilágításba helyezni ezt a legkevésbé sem kívánatos állapotot, hogy az ember szinte izgatottan várja, mikor fog legközelebb unatkozni, hogy kipróbálhassa Grover tippjeit. Ha eddig mindenáron el akartad űzni unalmadat, és fejest ugrottál a legelső szórakozást kínáló lehetőségbe, ezt a cikket kifejezetten neked ajánljuk.
Az unalom sem elsődleges érzés?
Arról már többször említést tettünk, hogy a harag, az egyik gyakran megélt érzésünk valójában nem is tartozik elsődleges érzelmeink közé. Csak egy másodlagos érzés, amelyet egy sérülékenyebb érzelemre adott védekező válaszként adunk olyan gyors váltással, hogy gyakran nem is tudatosul bennünk, hogy miből is fakad valójában pillanatnyi mérgünk. Grover pont ehhez hasonló megközelítésbe helyezi az unalmat is, így felgöngyölítve ezt a szintén gyakran megélt érzelmünket.
Olyan gyakran halljuk szeretteinktől, ismerőseinktől, hogy unatkoznak, hogy szinte nem is regisztráljuk, ha valaki szájából elhangzik. Azonban Grover szerint több húzódik meg a felszín alatt: egy belső feszültség, egy jelentéssel telített frusztráció passzív megközelítése valójában. Ahelyett, hogy igazi megoldást próbálnánk keresni unalmunkra, inkább minél hamarabb megpróbáljuk elterelni a figyelmünket valamilyen külső szórakoztatási forrással.
A bulizás, kocsmázás, sorozatdarálás csak átmeneti enyhülést okoznak, így az unalom hűséges kopogó szellemként hamarosan újra felbukkan ajtónkat zörgetve. A szaggató belső sikítás, hogy mentsen meg minket valaki saját magunktól, veszélyes, önpusztító viselkedéshez is vezethet, például egészségtelen kapcsolatokba vagy drogokba meneküléshez. Persze, rövid távon megnyugtatóan hathatnak a külső figyelemelterelő stratégiák, azonban hosszú távon csak veszíthet velük az ember, ha közben nem fordít időt arra, hogy megértse, saját esetében mi indítja be nála az unalom érzetét.
Mit csináljak legközelebb, ha unatkozom?
A reaktív válasz helyett Grover szerint érdemesebb az unalom gyökeréig ásnunk. Milyen frusztrációt próbálunk elkerülni? Hogyan változtathatnánk unalmunkat az önállóan meghozott kreatív megoldás üzemanyagává? Grover például arra jött rá, hogy a saját unalma azt jelzi számára, hogy éhezik a kreativitása megélésére, hogy túl sok időt töltött médiafogyasztással, hogy belegyöpösödött az örökösen ismétlődő rutinjaiba, hogy kiégett, és szüksége van egy feltöltő löketre, vagy hogy figyelmen kívül hagyta a testét és nem gyakorolt megfelelő öngondoskodást. Ezt az 5 dolgot javasolja a kitöréshez az unalom ördögi köréből:
- Kezdj bele valamilyen kreatív tevékenységbe. Rajzolj, táncolj, írj, fejezd ki magadat valamilyen formában.
- Kapcsold ki a telefonodat és mondj búcsút a közösségi médiának egy kis időre. A közösségi média passzív időtöltés, amely nem tölt fel, nem inspirál és nem motivál, csupán eltereli a figyelmedet a frusztrációidról.
- Meditálj. A befelé fordulás, a belső világ megvizsgálása és felfedezése segíthet abban, hogy megszabadulj az unalmadtól.
- Segíts valakinek. A folytonos saját magadra fókuszáltság unalmat szül. Kicsit tedd félre a saját problémáid végtelen boncolgatását, és segíts valakinek. A csoportterápia jó módja lehet az empátia fejlesztésére és az elzártság feloldására.
- Vezesd le a feszültségedet valamilyen tevékenységgel. Gyakran a feloldatlan fizikai feszültség az, amely unalmat szül.
Összességében tehát érdemes foglalkoznunk az unalmunk eredetével, izgalmas dolgokra derülhet fény saját magunkkal kapcsolatban e közben a belső vizsgálódás közben. Grover megközelítése az unalom kezelésére kifejezetten izgalmas, érdekes eredményeket szülhet, amelyek egyszerre tűnnek szórakoztatónak és hasznosnak. Ezek után ki ne várná izgatottan, hogy mikor fog legközelebb unatkozni? Lehetséges, hogy ezután bekerülhet a szótárunkba a „Jó szórakozást az unalmadhoz” kifejezés?
