Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ma is a lánybúcsúk és gondtalan csajos esték gyakori vendégei a chippendale-fiúk: gondolj csak a Magic Mike-filmekre! De azt biztos nem gondoltad volna, hogy véres út vezetett a sikerekig, illetve, hogy egy őrült indiai férfinak köszönhetjük ezt a táncműfajt – még gyilkosság is lesz a sztoriban!
A chippendale-tánc sok nőnek okoz örömteli pillanatokat világszerte, azonban nem is gondolná az ember, hogy e tánc kialakulása során milyen sok kegyetlen és megdöbbentő pillanatot okozott az az indiai férfi, aki a chippendale atyjának tekinthető.
A chippendale születése
Steve Banerjee első ránézésre egy átlagos kinézetű, kedves fickónak tűnhetett, a valóságban viszont véreskezű gyilkos volt, aki, ha akadályba ütközött, úgy oldotta meg azt, hogy ha kellett, mindenkit megöletett, aki akadályozta őt.
Maga a tánc egy ősidők óta létező műfaj, de ahogy a férfiak örömére létezik sztriptíztánc, úgy a nők hasonló szórakoztatására nem találtak ki semmit a régiek. Ezt az űrt töltötte be ötletével Banerjee 1979-ben, amikor kitalálta, hogy vetkőzzenek a férfiak is, a műfajt pedig elnevezte chippendale-nek (a 18. századi bútortervező, Thomas Chippendale 19. századtól népszerűvé váló szekrényeinek stílusa és eleganciája ihlette).
Banerjee indiai bevándorló volt, aki mindenáron az amerikai álmot kergette. Egy lepukkant bárból indult a sikertörténet, amit
a különlegesnek számító férfitánc olyannyira felvirágoztatott, hogy még a New York Times is írt róla. A táncosok be voltak tanítva, hogy ne csak táncoljanak és vetkőzzenek, de szolgálják is ki az odalátogató hölgyeket, töltsenek nekik italokat, gyújtsák meg a cigarettájukat, ha kell.
Egyfajta feminista mennyországként tekintettek a nők a helyre, ahova természetesen férfiak nem mehettek be. Néhanapján rendőrségi razziák is előfordultak a bárban, de komolyabb eset nem történt.
Az indiai egyre féltékenyebb lett a rivális táncos helyekre
Aztán fordult a kocka. 1980-ra havonta 15 ezer látogatója volt a chippendale-bárnak, közben Banerjee megházasodott, és apa lett. Látszólag minden tökéletesnek tűnt, de a férfi szorongott és félt, hogy vége a sikernek. Egy rivális bár annyira zavarta őt, hogy felbérelt valakit, hogy égesse le azt a helyet. Öt évvel később hasonló eset következett egy másik klubbal, majd Banerjee megindult a lejtőn.
Gyilkossággal meggátolt terjeszkedés
Ahogy egyre sikeresebb lett a chippendale műfaja és egyre több embert foglalkoztattak a bárban, Banerjee összeismerkedett egy Nick De Noia nevű New York-i koreográfussal.
Noia sármjának és tehetségének köszönhetően a chippendale elkezdett sikeresen terjeszkedni a Nagy Almán kívül is, és már Amerika-szerte visszhangja volt. Erre lett féltékeny Banerjee, ezért eltette láb alól a saját üzlettársát. Azt feltételezte róla, hogy többletnyereségre tesz szert és titkolózik előtte. Paranoiája gyilkossághoz vezetett: 1987-ben felbérelt egy bérgyilkost, bizonyos Ray Colont, hogy ölje meg Noiát. Colon átadta a munkát egy Gilberto Rivera Lopez nevű embernek, aki besétált Noia 15. emeleti irodájába, és agyonlőtte őt.
Bár az indiai férfi állt a gyilkosság mögött, erre nem volt bizonyíték, így Banerjee megúszta, és hajszolta tovább a sikert, még a megölt Noia családjától is visszavette az elhunyt cégrészesedési jogait.
Férfiak tucatjait akarta megöletni
Az 1990-es évekre egyre több rivális klub ütötte fel a fejét, és a chippendale őrülten népszerű műfajjá vált. Olyannyira elszaporodtak ezek a helyek, hogy egyre több táncos hagyta ott Banerjeet, és ment másik céghez munkát vállalni, ami nagyon szúrta a férfi szemét.
1991-ben ismét felkereste Colont, a bérgyilkost, hogy végezzen azokkal a táncosokkal, akik rivális klubhoz mentek át. Colon ismét kiadta a munkát valaki másnak, de a fickó berezelt, és mindent bevallott az FBI-nak. Az áruló bérgyilkos, aki csak „Epernek” nevezte magát, elmondta a rendőrségnek, hogy Banerjee azt tervelte ki, ciánnal mérgezteti meg a táncosokat. Az FBI a füles után Colon otthonában annyi ciánt foglalt le, amely 230 ember megöléséhez elég lett volna. Colont lecsukták. 7 hónapig hallgatott, majd belement, hogy együttműködjön az FBI-jal.
A lebukás
Banerjee gyanút fogott, nehéz volt őt becserkészni. Tudta, hogy Colont bebörtönözték, és nem bízott már benne.
Amikor 1992-ben mégis sikerült újra találkozniuk, Banerjee megtagadta, hogy bármilyen kérdésére is válaszoljon, csupán cetlikre írta a válaszait, melyeket rögtön le is húzott a vécén.
Idővel viszont Colonnak sikerült újra az indiai bizalmába férkőznie, és meggyőzte őt, hogy megszökött a börtönből, de nem mondott semmit a rendőröknek. Banerjee ezúttal besétált a csapdába. 1993-ban egy svájci hotelszobában találkoztak, ahol részletesen beszéltek a gyilkosságokról, de Banerjee nem sejtette, hogy a szomszéd szobában az FBI mindent lehallgat. Rájuk törték az ajtót, és Banerjeet elvitték, immár bizonyítékkal.
1994-ben megszületett az ítélet: 26 évnyi börtönbüntetés. Ám Banerjee ezt már nem élte meg, ugyanis felakasztotta magát a cellában. Banerjee fia szerint apját megölték, így az eset máig rejtélyes.
