A tihanyi félszigeten megdöbbentő mennyiségű aranylelet került elő 150 évvel ezelőtt. A véletlen szerencse rögtönzött aranybányászokká tette a helybélieket.
1887. január 7-én éppen a tihanyi apátság egyik régi árnyékszékét újították fel, amikor az alatta kialakított gödörből egy edény bukkant elő, mely tetemes mennyiségű aranypénzt rejtett. A felújítást végző iparosnak köszönhetően a hír futótűzként terjedt végig az akkoriban még apró halászfalu lakói között.
A hír megjelent a vármegyei hírlap hasábjain is, országos ismertséget adva az ügynek. A környékbeli, lelkes aranykeresők azonnal munkához láttak, és elkezdték az érintett területet feltárni. Sokan jártak szerencsésen, voltak, akik 150 aranypénzt találtak, mások egy maréknyit.
Megmozdult az egész falu az arany hírére
Az egykori emésztőből napokig hordták ki a trágyát a környékbeli földekre, bízva abban, hogy az utolsó érméknek is nyomára bukkanhatnak munka közben.
Bercsik János nevű kocsis néhány teknő trágyát vitt haza, ott a szobába bezárkózott, és kereste az aranyat. Talált is mintegy 130 forint értéket, igaz, hogy a házában még most is érződik a "bánya" szaga
− tudósított a sajtó az eseményekről. Az aranypénzeknek hamar akadt átvevőjük is, az uradalom birtokosa darabonként 5 forintot fizetett a régi aranypénzekért.
Arany a Balatonban
Az aranymosás a reneszánszát éli annak ellenére, hogy egyre kisebb a valószínűsége, hogy valós aranyat találunk folyóvizeinkben, azonban az nem véletlen, hogy sok műkedvelő a Balaton környékét veszi célba. Itt ugyanis az iszapban rendre elvesztett ékszerekre bukkanhatnak a lelkes fémkeresőzők, ráadásul nemcsak olyan kerülhet elő, amit a strandolók hagytak el, többszáz éves darabok is pihenhetnek a tó fenekén.
Fontos azonban tudni, hogy az aranymosás ebben a formájában engedélyköteles tevékenység,
nem állhatunk neki csak úgy aranyat mosni, még ha találunk is valamit, az az állam tulajdonát képezi, nem lehet megtartani.
Sokan a Dunában keresnek aranyat, néhányan találnak is.
