Mindannyian ismerjük a lángoló lelkű költőfeleségként, aki siratta a segesvári hőst, de a történelemkönyvek gyakran elfelejtik megemlíteni, hogy Szendrey Júlia zseniális alkotó volt a saját jogán is. Ő volt az a rendkívül művelt, lázadó és modern gondolkodású nő, aki az 1850-es években először hozta el Magyarországra és fordította le Hans Christian Andersen legszebb meséit. Utánajártunk, ez a különleges nő hogyan formálta át örökre a hazai gyerekirodalmat.
A magyar kollektív emlékezetben Szendrey Júlia neve szinte elválaszthatatlanul összeforrt Petőfi Sándoréval. Úgy gondolunk rá, mint a lángolón szerelmes feleségre, a múzsára, aki ihletet adott a hazai irodalom legszebb szerelmes verseihez, vagy éppen a „hűtlen” özvegyre, aki a szabadságharc után túl hamar dobta el az özvegyi fátylat. Ez a narratíva azonban méltatlanul leegyszerűsíti egy rendkívül művelt, bátor és önálló alkotói ambíciókkal rendelkező nő életét. Szendrey Júlia ugyanis sokkal több volt múzsánál: saját jogán vált a magyar kultúrtörténet úttörőjévé, akinek például azt is köszönhetjük, hogy a dán meseíró géniusz, Hans Christian Andersen történetei először „megszólalhattak” magyarul.
A lázadó nő, aki nadrágot viselt és szivart gyújtott
Júlia már a korabeli társadalmi elvárásokhoz való hozzáállásával is kilógott a sorból. Nem elégedett meg a tipikus 19. századi úrilányok szerepével: rövidre vágatott hajjal, férfiruhában és szivarozva sétált Pest utcáin, ami a maga korában elképesztő botránynak számított. Ez a különcség azonban nem öncélú polgárpukkasztás volt, hanem a szellemi függetlenség kifejezése. Kiválóan beszélt nyelveket, tájékozott volt a világirodalomban, és miután Petőfi eltűnt a segesvári csatában, a mély gyász és a megélhetési nehézségek közepette az írásban és a fordításban találta meg önmagát és a saját hangját.
Találkozás a dán mesemondóval
Az 1850-es években a hazai gyerekirodalom még gyerekcipőben járt, a kicsiknek szóló történetek többnyire merev, szájbarágós erkölcsi tanításokból álltak. Júlia német közvetítéssel ismerkedett meg Hans Christian Andersen meséivel, és azonnal meglátta bennük azt a varázslatot, amely teljesen hiányzott a korabeli magyar felhozatalból.
Andersen világa – a maga finom melankóliájával, mély empátiájával és a hétköznapi tárgyakat életre keltő fantáziájával – teljesen lenyűgözte a fiatal anyát, aki ekkor már saját gyermekeinek is mesélt.
1858-ban jelent meg az általa fordított kötet, amelyben olyan, ma már klasszikusnak számító történetek kaptak helyet, mint A császár új ruhája, A rendíthetetlen ólomkatona vagy A rút kiskacsa. Júlia nemcsak egyszerűen lefordította a szövegeket, hanem elképesztő nyelvi leleménnyel ültette át őket a magyar fülnek kedves, ritmikus és élvezetes stílusba. Ezzel a munkájával ő lett az első, aki hivatalosan bemutatta Andersent a magyar közönségnek, megnyitva az utat a modern hazai gyermekirodalom előtt.
A Google új funkciója segítségével beállítható, hogy milyen oldalak jelenjenek meg a keresési eredmények között. Ha nem akarsz lemaradni cikkeinkről, kattints erre a linkre. Utána csak annyi a dolgod, hogy bepipáld a Dívány neve mellett megjelenő kis négyzetet – ahogy a képen látod.
Ha mindent jól csináltál, a „Saját források” felirat mellett látható lenyíló listában látnod kell a Díványt. Ezzel kész is vagy.
Több mint fordító: író és anya
Szendrey Júlia fordítói munkássága mellett saját verseket és novellákat is írt, amelyekben gyakran reflektált a női sors nehézségeire, a magányra és az anyaság megéléseit kísérő érzelmi hullámzásokra. Nem véletlen, hogy a Gyermekkönyvek Nemzetközi Napján – amelyet világszerte éppen Andersen születésnapján, április 2-án ünnepelnek – a hazai kultúra az ő úttörő szerepére is emlékezik.
Itt az ideje tehát, hogy átírjuk a fejünkben a tankönyvszagú kliséket. Szendrey Júlia nem csupán Petőfi Sándor feleségeként érdemel figyelmet, hanem mint az a modern, intellektuális nő, aki a legnehezebb történelmi és magánéleti válságok közepette is képes volt kulturális kincset teremteni a jövő generációi számára.
Amikor legközelebb a kezünkbe veszünk egy Andersen-kötetet, gondoljunk arra a pesti asszonyra, aki elsőként merte elhinni, hogy a dán meséknek helye van a magyar gyerekszobákban.
